25/07/2024
"Flamenco háziorvosi receptre"
Dr Medgyesi János tollából a Budai Polgár július 14. számában.
Köszönjük szépen! 💖
"Egy esős, szeptemberi kedd délután a
rendelésre haladva elgondolkoztam.
Mi az, ami még így hatvan felé az éle-
temben felfedezésre vár, mi maradt
el a mindennapok forgatagában?
Mit tennék egész konkrétan, ha most
választhatnék? Félrehúzódtam egy
pillanatra, lehunytam a szemem,
és kíváncsian figyeltem, mit mond
a belső intuícióm. Tánc! Valamilyen
férfi tánc! Meglepett a gondolat ereje,
azonnal rá is kerestem: férfi flamen-
co. Szüerro Tánciskola és Fülöp Csaba,
mutatta a telefonom. Természetesen
rögtön megjelent a ledorongoló belső
hang: „Ugyan, hagyjuk már, fla-
menco?! Ebben a korban ez teljesen
nevetséges!”
Ami segített, hogy mégse csuk-
lóból vessem el a gondolatot, az a
felismerés volt, hogy ez a lenyomó,
depresszív érzés nagyon hasonló volt
ahhoz az érzéshez, amikor tavaly a
coachingképzés ajtaján kopogtattam
be. Így, erőt véve a rám törő bizony-
talanság felett, tárcsáztam a számot.
Egy korombéli férfi vette fel. Bizonyta-
lanul kezdtem: „Még sose táncoltam
flamencót, hatvanéves leszek, és sze-
retném a férfi oldalamat fejleszteni.
Boldog házasságban élek. Háziorvos
vagyok a második kerületben, és elég
elfoglalt.” Csaba annyira kedves és
segítőkész volt, hogy kezdtem magam
biztonságban érezni (valahogy sokkal
könnyebb volt erről egy férfival beszél-
ni...). Megbeszéltük az első óra helyét
és időpontját: Bem rakpart 54., a dél-
utáni rendelés előtt.
A tánciskola éppen akkoriban
költözött a Margit-negyed egyik kis
sarokpincéjébe. Belépve, emlékszem,
kazáncsere zajlott a javában, és folya-
matban volt a padlójavítás is. A vas-
ablakokat már húsz éve nem nyitották
ki, egy-két égő volt becsavarva. Csaba
éppen a kivitelező szerepében reme-
kelt...
Aztán elkezdődtek a táncóráim, és
előbukkant valami Spanyolországból!
Kezdetben többször meg kellett áll-
nunk, mert fájt a karom, addig Csaba
mesélt, bátorított, nevettünk közösen.
Egy előre-hátra lépéssel, testtartással,
a váll, a csípő és a fej figyelésével kezd-
tük – ekkora már rég eltűnt minden
kezdeti szorongásom. Tánc... A láb,
a kar, a törzs és a fej lépésről lépésre
történő összehangolása.
A következő hetekben nyomtalanul
elmúlt minden fájdalmam és insta-
bilitásom (ez az esések megelőzése
szempontjából fontos). Ugyanakkor
az első hónapokban újra és újra elő-
jött bennem a megszokott lelkiismeret-
furdalás: „Vajon tényleg helyes, hogy
hétközben, napközben adok magam-
nak egy órát? Nem veszem el az időt
a betegektől, a munkámtól?” Ám az
órák végeztével, rendre azt éreztem,
hogy jobb lett a hangulatom, ahogy
életre kelt bennem a flamenco életér-
zése, kezdtem „compass”-ban lenni,
koncentráltabb lettem. Világos lett
a számomra, hogy a kezek és lábak
megfelelő mozgatása úgy hatott az
agykérgemre, hogy automatikusan
újra és újra erősödött bennem az
életvidámság, a vitalitás. Így, ener-
getikailag feltöltekezve, hihetetlen
jó érzéssel indultam a rendelő felé a
délutáni, esti betegeimhez. Persze egy
háziorvos mindennapjában mindig
van valami változás, egy sürgős hívás
vagy éppen akut elfoglaltság, de Csa-
bával kialakult egy olyan kapcsolat,
amelyben viszonylag rugalmasan
tudjuk kezelni a váratlan helyzeteket.
Pár hónap után vettem a bátorságot,
és megkérdeztem a feleségemet, hogy
lenne-e kedve csatlakozni hetente
egyszer egy kora esti táncórára? Nem
kis meglepetésemre és büszkeségemre
igent mondott! Azóta van egy nap a
héten, amikor újra randizhatunk!
Mert a flamencoóra után ott a va-
rázslatos Margit-negyed! Egy kávé,
egy hanglemez, egy séta a rakparton,
vagy kikanyarodunk a hídon át a
Margit-szigetre. A flamenco hirtelen
és nagyszerű megjelenésével az éle-
temben – hallgatva az intuíciómra –
nem remélt közös órák adattak nekem
és feleségemnek, ráadásul hétközben,
a mindennapi pörgésben!
Ezért írnám fel mindenkinek há-
ziorvosi receptre a Margit-negyedet és
különösen a Szüerro Tánciskolát – a
flamencót, ami a világörökség része és
természetesen Fülöp Csabát. A tánc-
iskolában egyébként társastáncot és
korosztálytól függetlenül, hölgyeknek
indiai táncot is lehet tanulni, amitől
aztán varázslatosan megszépülve jön-
nek ki az óra végén (saját szememmel
láttam). Próbálják ki bátran!"
Dr. Medgyesi János
