NANA Kreatív Gyereksarok

24/12/2024

24/12/2024

A kis Jézus születése

Kétezer évvel ezelőtt élt Izrael egyik
kis városában, a galileai Názáretben
egy leány, Mária. Egy éjjel megjelent
előtte Gabriel arkangyal és
bejelent***e neki, hogy tervei vannak
Istennek Mária számára, ő lesz majd
Isten Fiának az édesanyja.
Nemsokára férjhez ment Mária
Józsefhez, és amikor a király
bejelent***e, hogy vissza kell menni
arra a helyre, ahol születtek, mert
népszámlálás lesz, együtt mentek a
Jeruzsálemhez közeli Betlehembe.
Amikor megérkeztek késő este
Betlehembe, Mária érezte, hogy eljött
ideje, hogy megszülessen a gyermek,
de már nem volt hely a számukra
sehol.
Végül is sikerült behúzódniuk egy
istállóba és ott született meg a kis
Jézus. Bölcső nem volt, helyette a
jászolba fektették az újszülöttet.
Egy közeli mezőn pásztorok
legeltették a juhaikat és egy angyal
jelent meg előttük mondván, hogy
egy közeli istállóban megszületett az
Isten Fia. Amikor a pásztorok ott
találták a gyermeket a szüleivel
tudták, hogy az angyal igazat
mondott.
Három bölcs is tudta, hogy itt az
ideje a Messiás megszületésének, és
amikor látták a csillagot a betlehemi
istálló fölött tudták, hogy az a jele
annak, hogy ott is fogják megtalálni.
Amint ott látták a kis Jézust
Máriával és Józseffel, térdre borultak
előttük és ajándékokkal halmozták el
őket.

21/12/2024

JATE Klub - Szeged Family Partyn szórakoztattuk a gyerekeket

19/12/2024

Harald Scheel - Sibylle Jung:
Benedek apó karácsonya

Karácsony előtti napokban nagy
hóesés kezdődött és nagyon hidegre
fordult az időjárás. Muki a kis
mókus, és két barátnője Zsuzsi és
Paula, a két egér lányka, elhagyták
az erdőt, és a falu felé igyekeztek,
hogy a házaknál keressenek
menedéket. Útközben az öreg, erdei
kápolna mellett haladtak el.
- Ne menjünk tovább! - kiáltott Muki
az egereknek. Itt lakik Benedek apó,
aki nagyon jószívű, és egész biztosan
segít két éhes egérkén, és egy
agyonfagyott mókuson!
Benedek apó hosszú évek óta őrizte a
kis kápolnát. Manapság már nem
igen járt ide senki, mert a faluban
szép, nagy templomot épít***ek az
emberek. Benedek apó mégis
meghúzta minden vasárnap a
harangot, s akik hallották,
gyönyörködtek a kis harang tiszta
csengésében. Az öreg valami neszt
hallott az ajtó felől.
- Nocsak, ki téved ide ilyen
télidőben? - gondolta és lámpásával
az ajtóhoz ment. A résnyi nyílásban
ott vacogott a három kis vándor. - oh,
szegénykéim, gyorsan gyertek be,
hiszen reszkettek a hidegtől! -
kiáltott Benedek apó. - Gyertek
kedveseim, melegedjetek meg!
Benedek apó szegényes körülmények
között éldegélt, de amije volt, azt
mindig megosztotta a rászorulókkal.
Úgy tett most is. Kenyérkét morzsált
eléjük, tejet melegített kályháján. A
kis erdőlakók lassan-lassan
felmelegedtek, és a kályhához
közelebb húzódva hálásan néztek az
öreg apóra. Az apó kedvesen rájuk
mosolygott és így szólt:
- Régen volt látogatóm itt fent.
Ugyanis elszakadt a harang kötele,
és így nem tudok a harang szavával a
faluban lakóknak üzenni. Nagyon
örülök, hogy ti idejöttetek. Nálam
mindenki mindig szívesen látott
vendég.
Aztán Benedek apó összecsavarta a
régi kockás sálját, amelyből
Mukinak, s a két kis egérnek fészket
készített a kályha előtt. Megrakta a
kályhát fával. A tűz vidáman
pattogott, kellemes meleg áradt
Mukiék felé, akiket az éhség és a
hideg nagyon elfárasztott.
- Micsoda szerencse, hogy megálltak
itt a kápolnánál! - gondolta Muki
félálomban. Aztán mélyen elaludt, s
Benedek apó mosolyogva hallgatta
szuszogásukat.
Az éjszaka közepén Zsuzsi, a
nagyobbik egérlányka felébredt.
- Paula, Muki! - ébresztgette halkan
társait. Arra gondoltam, hogy
készítünk valami meglepetést
Benedek apónak. Nélküle még
mindig odakinn fagyoskodnánk és
éheznénk!
- Jó. - mondta Paula. - Kitaláltál már
valamit? - Azt hiszem, a legjobban
annak örülne, ha újra meghúzhatná
a harangot. Javítsuk meg a kötelet, s
akkor megint üzenhet a faluba az
embereknek.
- Nagyszerű ötlet, lássunk azonnal
hozzá! - mondta Muki.
Óvatosan nagyon csendesen, hogy az
apó fel ne ébredjen, lázas
keresgélésbe kezdtek.
Találtak is régi vászonlepedőket,
melyeket hosszú csíkokra vágva
összecsomóztak. Most már csak a
haranghoz kell kötni! A kötelet
cipelve nem volt könnyű nekik
felmászni a magas lépcsőkön a
toronyba. Ráadásul még nagyon
csendesen is kellett mozogniuk! De
ha valaki nagyon akar valamit, az
mindig sikerül is!
A kis állatkák végre felértek a
haranghoz. Picit pihentek, majd
leszedték az elszakadt kötél
maradványát és felerősítették az
újat. A két kis egér ugyancsak
elfáradt, de Mukinak még maradt
annyi ereje, hogy kifényesítse a
harangot.
- Így még szebben szól majd! -
mondta büszkén az egereknek,
amikor elkészült a fényesítéssel.
Amikor Benedek apó felébredt,
azonnal észrevette az új
harangkötelet. Meghatódva néz kis
vendégeire.
- Hát ez csodálatos! - mondta nekik.
Nagyszerű munkát végeztetek! Most
végre újra tudok a faluba üzenni! És
amilyen gyorsan csak tud,
megkapaszkodik a kötélben és elkezd
harangozni.
Odalenn a faluban nagy a nyüzsgés
az utcákon. Az ünnep előtti utolsó
órákban még mindenkinek akad
valami vásárolni valója.
Karácsonyfadíszek, ajándékok
vándorolnak táskákba, kosarakba, a
gyerekek meg még utoljára
odanyomják orrukat a kirakatok
üvegéhez, hogy megcsodálják a sok
játékot és a betlehemi figurákat.
Ebben a pillanatban meghallják a
csengő harangszót. Meglepve kapják
föl a fejüket, s valamennyien a
hegyoldalban lévő kápolna felé
fordulnak. - Az öreg Benedek apó! -
kiáltja valaki.
- Mindnyájan megfeledkeztünk róla! -
mondják egymásnak szégyenkezve. -
Hiszen olyan régen nem hallottuk a
harangszót! - védekezik az egyik
járókelő. - Meg aztán messze van az
a kápolna, és a nagy hóban nehéz
odajutni! - szégyenkezik a boltos. - És
mindig olyan sok a dolgunk! - teszi
hozzá a pékmester. - De most
karácsony van, mindnyájan menjünk
ma a kápolnához és legyen ebben az
évben ott az éjféli mise! - javasolta a
tanító bácsi.
Így is történt. A gyertyagyújtás,
ajándékosztás után a falu népe
elindult a kápolna felé.
Benedek apó az ajtóban áll, hallgatja
a harangszót, amikor feltűnik a
bundás, csizmás sereg, gyertyával,
lámpással. Nagy öröm tölti el az öreg
szívét, egyszerűen nem akar hinni a
szemének.
- Gyertek, gyertek, lépjetek beljebb -
hívja a falu lakóit, és szélesre tárja
az ajtót.
Köszöntsük együtt a kis Jézust, aki
ma született!
Hanem a sok ember nem is fért be a
kis kápolnába. Benedek apó a
gyerekek segítségével kiviszi a
kápolna elé a betlehemi jászolt,
benne a kis Jézust, Mária és József
szobrával.
A tiszta égen ragyognak a csillagok.
Az emberek ajkán pedig
felhangzanak a karácsonyi dalok és
senki nem fázik. Így az éjféli misét a
szabadban tartották meg.
Ilyen szép karácsonyra még a
legöregebbek sem emlékeznek.
Boldogan térnek haza, és Benedek
apó is boldogan viszi vissza a
kápolnába a bölcsőt.
Mint annak idején, Betlehemben,
csend és béke van. A mókus és a két
kis egér a bölcső mellett, a puha
szalmába fészkelte magát és már
mélyen alszanak.
Benedek apó mosolyog az orra alatt.
- Aludjatok csak kedveseim! -
gondolja. - A ti segítségetek nélkül
nem lett volna ilyen szép
karácsonyestém!

17/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt! ✨🎄

Nyomtatható feladatlap!

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

́scsomag 🎄

15/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt! ✨🎄

Nyomtatható puzzle!

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

́scsomag 🎄

12/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt! ✨🎄

Nyomtass majd keresd meg az 5 különbséget.

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

́scsomag 🎄

11/12/2024

Hárs László: Pehelyke

Fent a tündértiszta légben, fent a légben, fent a kékben, lebbenve a szelek szárnyán, tündökölve, mint szivárvány, forgó táncuk ott kerengték a hófehér hópehelykék. Mindannyian habfehérek, de köztük is a legfehérebb a pirinyó Pehelyke volt, mint egy pici kobold. Lebbenő volt könnyű tánca, csengettyű a kacagása, jégfodros a hóruhája -kis Pehelyke, hó csudája.S a kis pelyhek keringéltek, esőcseppel nem cseréltek, éjjel a hold ezüst tükrén, nappal a nap arany taván nézegette lenge táncát, hóruháját mind valahány. Ám alattuk egyszer éjjel a felhők úgy váltak széjjel, mint a nyíló függöny szárnya, s feltűnt a földsötét árnya. Kedve elszállt Pehelykének, elhalkult a kristályének, nem is táncolt akkor többet, úgy megszánta ő a földet, mert mély árnyékban forogva oly sötét és oly mogorva. Félreült és gondolkodott: mit tehetne ő, hogy boldog s fehér legyen lent a földis! Ha tíz éjet ébren tölt is, kieszeli, mit tegyen, s hozzá is fog íziben. Vajon egy vagy tíz éj telt-e, amíg végül kieszelte, de egy éjen, mint az álom, elindult kék holdsugáron, és addig ment, mendegélt, míg a sötét földre ért, színt vinni a téli éjbe,az emberek életébe.Amint lengett és leszállott, öt-hat kicsi gyerek állt ott, játszani közébük állott s a legkisebb felkiáltott:"Itt az első fehér hó már!" Ámde szebb volt minden szónál, s édesebb, mint a méhek méze, a keringő, kergetődző, első hónak örvendező kisgyerekek nevetése. Kergették, mint fehér lepkét, dédelgették fehér leplét, űzték, mint egy szikrát vető kicsi fehér csillagot, s kis Pehelyke örömében ragyogott meg csillogott.Hogy elfáradt végül ennyi játék után, megpihenni leszállott egy embervállra. Ámde alig pihegett s üldögélt egy keveset, egy kemény kéz lefricskázta. Pehelykének semmire sem volt többé ereje, arra se, hogy lengedezzen,vagy másik vállat keressen, libbent kettőt, libbent hármat, s mint az őszi száradt-fáradt sárga levél, leszállt végre erőtlenül az útfélre. Kis Pehelyke az útszélen feküdt, úgy, mint tavaly télen, s beragyogta a mély estét. Kézbe többé ki se fogta s nem göngyölte bársonytokba, mint a gyémánt kényes testét. Ámde aki rápillantott, mintha mesebeli hangot hallottvolna, lágy zenét, rámosolygott:"Ó, be szép és megható, itt az első tiszta hó!"Kis Pehelyke lesepert kristályteste ott hevert, s tündökletes sugarát szórta egész éjen át, míg egy cipő, mint a végzet, arra jött és reálépett. Szétolvadt szép hóruhája, ottfeküdt csúf sárrá válva, bús latyakban, szennyes lében, feketén a feketében.
De a rosszban is van jó, arra járt a Fagyanyó. Pehelykét ölébe vette, jeges kézzel dédelgette, kristályruhát adott rája, majd a szél szárnyára kapta, s magasba felringatta. S fent a légben, fent a kékben, fent a tiszta messzeségben, lebbenve a szélnek szárnyán, tündöklőn, mint a szivárvány, táncuk ismét csak kerengték a csillogó hópehelykék. Mindannyian szép fehérek, de köztük a legfehérebb Pehelyke volt, senki más, csupa tiszta csillogás. Fent fehér lett, mint a tejhab, míg a földön sárrá olvadt! Kis Pehelyke mégsem bánta, hogy magát nagy útra szánta, titkon mégis örvendezett, hogy elhagyta a kék eget, s a földre szállt, ahol láttán a mosolygás úgy virult ki, mint a tündöklő szivárvány. Aki fent él a magasban, annak bizony mosolyogni nem szokása. S hogy a mosolyt újra nézze, újra lássa, az első hó ezért jön el évről évre, zsenge magok, kis gyerekek s tiszta szívek örömére.

10/12/2024

10/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt! ✨🎄

Nyomtatható feladatlap!

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

́scsomag 🎄

09/12/2024

Jacob és Wilhelm Grimm: A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, ért***e a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement, hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emészt***e magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs az: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.-Mintha csak nekem készítették volna! -mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta."A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel -gondolta -, ráérek a dolgomtól."De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevőis akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:-Hallod-e, lelkem, mi lenne,ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és fölt***e a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgásthallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.
A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyent***ek, s illa berek! -eltűntek.Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:-Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt,nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?Többet bizony nem is suszterkodunk!-énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdülteka szobából.Nem is jöttek vissza soha többet.A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.

08/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt az Adventre! ✨🎄

Töltsétek le, és dobjátok fel a közös időtöltést a gyerekekkel!
Az adventi időszak különleges, és miért ne töltenénk el közösen egy kis minőségi időt? Készítsetek közösen csodás alkotásokat, miközben fejlődnek a gyerekek képességei!

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

07/12/2024

MÓRA FERENC: A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós határba:Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata,Csupa siralom volt éjjele, nappala.Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.Sűrű könnye pergett fehér szakállába:"Akármit csinálok, reszketek és fázom,Hiába takargat aranyos palástom!Aki segít rajtam: koronám, kenyerem Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:"Ki tud orvosságot a király bajáról,Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.De együtt se ért az egy falat kalácsot.Didergő királynak csak nem lett melege,Majd megvette szegényt az Isten hidege.Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,Hívjátok elő az udvari bolondom!""Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.""Teli van énnálam ésszel a szelence:Hideg ellen legjobb a meleg kemence.Gyújtass be csak, komám" -nevetett a bolond,S nevetett köntösén a sok arany kolomp.Kergeti a király ki a sok léhűtőt:Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!"Hamar cédrusfával a kandallót tele,Urunk-királyunknak attól lesz melege!"Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.Sergett is a király előtte, megette,Utoljára mégis csak azt dideregte:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,Életem-halálom kezedbe ajánlom,Most dobtam bele az utolsó forgácsot,Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"Nekibúsult erre a didergő király,Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:"Vágjátok ki kertem minden ékességét,A szóló szőlőnek arany venyigéjét,A mosolygó almát, a csengő barackot,Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!Széles ez országban amíg erdőt láttok,Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,Fészkit ezer madár jajgatva siratta.A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,Aranyos kandallón mind elparazsallott.Didergő királynak de minden hiába,Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"Nekeresdországban van is nagy kopogás,Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -A király ajtaja egyszer csak csikorog.Betipeg egy lányka, icike-picike,Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.Az ajaka kláris, a foga rizskása,Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
"Minek szedetted le a házunk tetejét?Hó is hullongázik, eső is szemezik,A mi padlásunkra az most mind beesik;Elázik a bábum kimosott ruhája,Vasárnap délután mit adok reája?"Mint amikor nap süt a jeges ereszre,A király jégszive harmatot ereszte.Szemében buggyan ki szívének harmatja,Szöghaját a lánynak végigsimogatja:"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,Bíborköntösömet feldaraboltatom.Bársonyrokolyája, selyem főkötője,Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!Mégiscsak jó bácsi vagy, te királybácsi!"Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -S didergő királynak nyomban melege lett!A tükörablakot sarokra nyitotta,Városa lakóit összekurjantotta:"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,Juttatok belőle, aki fázik, annak!"Tódult is be nyomban asok szegény ember,A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.Ki is szorult tőlük király a konyhára,Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,Fussatok a hordót csapra ütögetni,Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,Mint a saját népem -nagy Meseországban

05/12/2024

🎄✨ Hangolódjunk együtt! ✨🎄

Nyomtatható puzzle!
Nyomtass majd vágd ki és kezdődhet a játék.

A varázslatos várakozás már elkezdődött! ⏳
Kövess minket a hamarosan következő új tartalmakért!!

́scsomag 🎄

05/12/2024

05/12/2024

Lovas kocsival, rendőri felvezetéssel érkezett a Mikulás négy móravárosi intézménybe. A fogat 165 csomaggal, a Mikulással és segítőjével, valamint a körzet képviselőjével, Koromné Fenyvesi Rózsával t***e meg az utat. A gyerekek kitörő örömmel és közös énekléssel fogadt....