Alkalomadtán (2025)

08/12/2024

Sűrű hétvége, járkál a kertek alatt - és még sok más helyen 😃 😉- a Mikulás, így pl. a TOMETH Kft.-nél is 😎
Nagyon hálás vagyok a cégnek, hogy idén is együtt várhattuk a Mikulást - na és hogy ők engedélyezték a fotók közzétételét, így meg tudom mutatni nektek a játék új variációját is.

Tavaly is sok galiba volt a nagyszakállú érkezése előtt, így most nagyon reméltük a gyerekekkel együtt, hogy idén simán megy majd minden - na de amikor belépett a Mikulás, újra csak üres kézzel, már mindannyian sejtettük, hogy ismét kalandos lesz a délután 🙂
A drága, öreg Mikulás nem találta a jogosítványát, nem tudott elindulni a csomagokkal megrakott szánnal, így nem volt más választásunk, mint bejárni minden olyan zugát a világnak, ahol nyáron megfordult a pihenése alatt, hátha megleljük az elhagyott iratot.
Kitaláltuk, melyik kastély lehet a Hókirálynőé, és segítettünk neki életre kelteni a megfagyott madárkáját. Lefelé nagyon csúszott a szikla, így szükségünk volt az anyukák segítségére: jó hosszú kötelet fűztek "hópelyhekből", amibe bele tudtunk kapaszkodni - miután leértünk, el is fogyott az összes 😃
A tündéreknél szomorúan láttuk, hogy a Mikulás nyitva hagyta a Hókirálynő birodalmának ajtaját, sok-sok virágot készítettünk, hogy újra virágba borulhasson a kertjük.
A tengerparton megint csak a nagyszakállú okozta galibát hoztuk helyre: kimenekítettük a sós tengervízből szegény akváriumi halacskákat, hogy visszakerülhessenek a biztonságos élőhelyükre.
A manóknál megoldottuk a tréfás feladatokat, és eljártuk a manótáncot, megmozgatva a szülőket is.
A kalózok szigete sok veszélyt rejtett, de a nehéz feladványok megfejtése után ki tudtuk nyitni az igazi kincset rejtő dobozkát.
A Játékok Birodalmába nem könnyű bejutni: de az ugráló szőnyeget legyőzve szerencsére mind odaértünk, így kipróbálhattuk ügyességünket a célbadobás és a sorjáték közben is.
Az ajándékboltban pedig elkészítettük a saját kis meglepetéseinket: mécsestartót, üdvözlő kártyát és karácsonyi sorsjegyet is...és miután bejártuk a fél világot, sehol sem találva az elveszett jogosítványt, ki sem találnátok, hol leltük végül meg: bizony, a Mikulás zsebében volt mindvégig.... - egyre szórakozottabb az öregúr😁😉
Aztán persze mindenki megkapta a jól megérdemelt ajándékát, és készülhettek a közös fotók a fotókeretnél, vagy a Mikulás kanapéján.

Nem, nem tudom megunni az érzést, ami akkor fog el, ha látom, ahogyan a gyermekek beleélik magukat egy-egy játékba: ők még valóban látják azt a csodavilágot, hisznek a varázslatban, tudnak önfeledten belefelejtkezni egy-egy feladatba, játékba.
Jaj, de sokat tanulhatnánk tőlük, így, felnőtt fejjel is ❤

Köszönöm még egyszer a bizalmat, a lehetőséget, a kedves fogadtatást, és azt, hogy idén is egy szuper hangulatú rendezvényen élhettem át én is a csodát - a szülőknek pedig külön köszönöm, hogy mindenben benne voltak a gyermekeik kedvéért ❤

18/11/2024

Hát, nagy szerencséje volt a tizedik szülinapját ünneplő Zselykének, és barátnőinek: a buli napján éppen Szilvásváradra települt ki a Boszorkány Akadémia... 😉😎

Mivel éppen arra sétáltak, betértek az iskolába, ahol igen alapos oktatásban részesültek a kis boszipalánták:
Tanultunk nagyon erős varázsmondókát, kevertünk bájitalt - szigorú recept szerint -, belenéztünk a varázstükörbe, ami megmutatta, ki miben a legjobb (ha valakinek nem jutott volna eszébe semmi, a többiek segítettek neki ❤), a jósgömbbe pillantva a jövőjüket álmodták meg a kis nebulók, emellett megismertük a boszorkányünnepeket, és felkészültünk egy boszi-barátnő megvendégelésére is az ünnepi terítékkel. Elcsíptük és kuruttyolásra bírtuk a szétugráló békákat, gyakoroltuk a seprű-kreszt, készítettünk nagy erejű amulettet és füstölőt, beszéltünk a boszi-divatról, és mindezek tetejében a legerősebb varázslattal is megismerkedtünk, ami csak létezhet a világon...
Miután mindenkinek sikerült előcsalogatnia a nevét az okleveléről, már csak a bosziavatás volt hátra, ahol ünnepélyesen fogadalmat tettek a kis banyák, hogy megszerzett tudásukat csak jóra használják majd...

Imádtam 😁❤
A játéknak ez a variációja kicsit már komolyabb, mint a Banya-tanoda, így a tízéves korosztály is nagyon élvezte.
És hogy mi benne az igazán varázslatos...? 😉
Lehetőséget ad arra, hogy "mellékesen" olyan dolgokról is beszéljünk, mint a tervek, vágyak, álmok, a szeretet ereje, és különböző formái, a saját magunkról alkotott kép, a divat kapcsán a fotókon látott nők alakja, kora, stílusa: számtalan izgalmas terület szóba került, és én sokszor bepárásodott szemmel hallgattam/néztem a lányokat, olyanokat mondtak ❤

Na és hogy mennyire voltam hiteles banya...?
Erről talán csak annyit, hogy a lányok nagy tisztelettel úgy szólítottak: "Boszorkány néni, tessék már segíteni egy kicsit" 😂😎❤

Köszönöm szépen innen is a lehetőséget és a bizalmat, egy csudavasárnap volt ez, legyen még sok-sok ilyen 🥰
Boldog szülinapot, Zselyke 😘

11/11/2024

Éreztétek már ti is úgy, hogy egy időre legszívesebben elmennétek messze, egy lakatlan szigetre, ugye…?
Én igen…😉
Na de egy rakás gyerekkel…?😂

Nos, nyugi az nem volt – volt viszont helyette egy kalandos utazás, egy két órahosszán át tartó szülinapi játék.
A 7 éves Ádám meglepetésként kapta a játékot, nem tudta, hogy köszönteni fogják a barátai – a meglepetés sikerült is, aztán rögtön bele is csaptunk a kalandba 😎
Ádám pilótának készül, mindene a repülőgép, így egyértelmű volt, hogy eköré fűzzük a történet szálait. A kis csapat felült a repülőgépre, de sajnos a felszállás után nem sokkal a nyugodt repülésnek vége szakadt, és kényszerleszállást kellett végrehajtania a bátor kapitánynak.
Szerencsére egy lakatlan szigeten landoltunk, ahol – mint kiderült – előttünk már járt egy korábbi pórul járt utazó, aki a palackpostába rejtett levélben adott is pár jó tanácsot a társaságnak.
Keményen meg kellett dolgoznunk a túlélésért: a majmoktól csak úgy tudtunk fát szerezni a tábortűzhöz, ha bejutunk az erdejükbe, és végigjátsszuk az ügyességi feladatokat, amikkel készültek nekünk. A tiszta ivóvizet rejtő forrást a vízesés tövében az öreg, bölcs teknős őrizte, aki kemény fejtörőket adott az utazóknak – jaj, a kis hat és hét éves ujjacskák még erősen be voltak vetve egy-egy számolás közben, imádtam őket 😁❤ – miután kiderítettük, milyen állatok járhatnak még le a vízhez, nagyon ügyesen, néma csendben lopóztunk oda, nehogy észrevegyenek bennünket. Élelmet a bennszülöttektől csórtunk, ahová „szörfözve” kellett átjutniuk, és előtte mindenki törzsi arcfestést is kapott, hogyha mégis elfognának bennünket a bennszülöttek, azt higgyék, mi is közéjük tartozunk.
Ezután már csak szét kellett válogatni az ehető és a mérgező bogyókat, növényeket – és horgászbotot készítve kihalászni a sok finom halacskát az öböl vizéből.
Hogy megpihenjünk kicsit, készítettünk hűtőmágneseket az otthoniaknak – nehogy ajándék nélkül térjünk haza – majd a kalózoknál megtaláltuk az igazi kincset, ami többet ér minden aranynál… Ők súgtak nekünk, hogyan juthatunk haza – és az utolsó feladványt megfejtve tényleg át tudtuk úszni a tengert, és visszatértünk a biztonságos szárazföldre.
Most is élmény volt megtapasztalni, milyen gyorsan bele tudták helyezni magukat a gyerekek a történetbe, a kalandba – OTT voltak a szigeten, hallották a majmok vihogását, figyelmeztettek, hogy szerintük már jönnek a bennszülöttek, olyan, mintha a távolban beszélnének…. Várták a kalózokat, - merthogy bátran szembe szállnának velük- és miközben a delfinek hazaröpítették őket, azért tettek pár úszó mozdulatot is a biztonság kedvéért.😁
Tüneményes kis társasággal játszottam, tényleg teljesen „behúztak” engem is a dzsungelbe ❤

A játék mostantól elérhető, és kérhető – természetesen erre is vonatkozik, hogy rugalmasan módosítható, alakítható a gyerekek életkorának, a helyszínnek, és az igényeknek megfelelően.

Adjatok valódi élményeket a gyerekeknek, higgyétek el, felbecsülhetetlen az értékük 🙂

27/10/2024

Na hová készülök ebben a gyönyörű nyári melegben...?😁😎

Halloween Mónosbélben- kedves mónosbéli gyerekek, és szülők, ott tali 😊😉🧙‍♀️👻😘

25/10/2024

A mai napba nagyok sok minden belefért - munka és érzelmek szempontjából is, hullámvasút volt ez teljesen :)
A szüleim síremlékén erősen lekopott a betűk aranyozása, két éve várok már a megoldásra, de vagy nagyon meleg volt, azért nem jöttek, vagy nagyon hideg lett, azért nem, a ködről meg az esőről már nem is beszélve 😉
Mostanra meguntam: Szabi, a csudakedves és segítőkész kerecsendi sírköves adott nekem festéket, és sok jótanácsot is a kivitelezéshez.
Ma volt a napja, hogy nekifogtam.
Hát, nem annyira egyszerű munka ám ez, mint ahogy gondoltam :D
De végülis elégedett vagyok az eredménnyel.

Írtam a betűket sorban egymás után - és írtam velük együtt az ő történetüket is. A kövön csak az életkoruk szerepel, de soha nem felejtem el egyetlen dátumukat sem.
Anyu ment el először: 1942. február 27-én született. Mindvégig nagyokat vitatkoztak azon Nanukával - az édesanyjával - hogy pontosan 27-e, vagy 28-a a születése napja - akkoriban még nem rohantak rögtön a Tanácsra az emberek bejelenteni a születést, így voltak kavarodások, végülis aztán az anyakönyvi bejegyzés eldöntötte, 27-e az a nap.
Későn született gyermek volt, Nanuka 40 évesen szülte, a négy szinte felnőtt fiú mellett volt nagy korkülönbséggel egyetlen lánya - nem volt könnyű helyzet, de aztán az élet bebizonyította, hogy megérte megszülnie és felnevelnie édesanyámat.
Anyu 1989-ben halt meg. A halálának napján nem kell gondolkodni, míg élek nem felejtem el.

A bátyám 1963. február 18-án született. Nálunk is az volt a helyzet, mint nagyon sok családban: valaki jön, valakinek mennie kell - az anyai nagypapánk fél évvel a születése előtt halt meg. Utána kapta a bátyám a nevét, és külsőleg is nagyon hasonlított a soha nem látott nagyapánkra.
2009-ben döntött úgy, hogy előremegy.

Apu 1938. augusztus 11-én született. Nagymamám nagyon fiatal volt még akkor, alig 17 éves - nagyapám piros papucsot ígért neki a szegedi vásárból, ha fiút szül neki elsőszülöttként. És nagymamám meg is kapta azt a papucsot...
Apu fiatalon megélte felesége elvesztését, és szülőként megélte gyermeke halálát is. Az egyik veszteség is sok lett volna közülük.
2021-ben halt meg, 83 évesen, és bár azt hittem, talán már könnyebb lesz ezzel megküzdenem, hát, nem, nem volt az. Minden veszteség iszonyú, és a gyász nem "úszható meg" soha, ezt megtanította az élet.

Festettem a betűket, lassan, egyenként, a sír tetején kuporogva, mondtam is nekik, ne haragudjatok, nem tudom máshogy megoldani...
Van még pár nap november 1-ig, de azt hiszem, nekem ez a mai nap, így, velük, betűnként, nevekként, történetekként, érzésekkel, emlékekkel, ez volt az igazi temetős-emlékezős nap ❤

A fotókon: előtte, utána...🥰

24/10/2024

Állok a buszmegállóban, indulok Egerbe búcsúztatni - ma már nagyon nehezen indultam el, az összes "ringbe lépős" motivációs zenémet végighallgattam 😎 - közeledik egy autó, lassít, dudál, a lehúzott ablakán bőszen integet egy fiatalember, mosolyog, és kiabálja: kezétcsókolom!.. pár hete búcsúztattam a nagymamáját, akit nagyon szeretett, egy csupaszív fiút láttam ott a ravatal mellett könnyezve gyászolni, mély nyomot hagyott az akkor ott bennem.

Na de a lényeg: megismertem aztán, visszaintegettem, mosolyogtam én is - és mosolyogtam utána is, még a buszon ülve is, és Egerben is, valahányszor az eszembe jutott.
Jaj, találkozom annyi sok mindenkivel, vannak könnyebb és nehezebb kapcsolódások, mindenféle helyzetek - de még mindig annyira szeretlek benneteket, tudjátok? 😁😉❤

22/10/2024

Huhh, ez a nap...
Két búcsúztatót tartottam ma. Fél 9-re már Parádon kellett (volna) lennem, de útközben jött egy kis malőr - az idő telt, a pánik nőttön- nőtt, tudtam, hogy már nehezen érnék időben oda, végül megérkezett Zelei Attila személyében a mentőangyal, aki a Fekete Rózsás autóval hipp-hopp elszállított a tett színhelyére, igaz, hogy addigra már remegett a kezem-lábam, meg a gyomrom is az idegességtől...
Ez az egyik legnagyobb félelmem: hogy közbejön valami, és nem érek oda időben, márpedig nélkülem ugyebár nehezen kezdődik el a szertartás...

Velük mentem már Felnémetre, ahol még nem voltam teljesen nyugodt, nem tudtam lecsengeni - erre szépen végignéztem, ahogy érkeznek egymás után az autók, a sok ember: a viszonylag kicsinek gondolt temetésből elég szép számú gyászoló lett.
Magam sem hittem, hogy úgy sikerül a búcsúztató, ahogy végül sikerült, még én is meg voltam magammal elégedve - az pedig nagy szó 😁😉

Na de nem ezt akarom elmesélni.
Egy olyan idősebb férfit temettünk, akinek saját gyermeke nem volt, felesége előző házasságából született fia és annak gyermekei viszont nagyon szerették őt.
Amikor elkezdtem a beszédet, az első sorban ülő szakállas fiatalember felzokogott - hangosan, őszintén, végig könnyezte a búcsúztatót.
És amikor a végén elkezdték sírba helyezni az urnát, ismét kitört belőle a visszafojthatatlan, szívből jövő sírás, nem törődött senkivel, nem érdekelte, ki látja, láthatóan nagyon mély volt a gyásza.
Ha egy fiatalember így sír, akkor ott valóban nagy a vesztesége.

A család kérte, hogy ne legyen részvétnyilvánítás, így én sem léptem oda egyenként hozzájuk, de a fiú tőlem nem messze állt, hozzá odafordultam.
Azt mondtam neki, hogy tudod, ha én egyetlen szót sem mondtam volna, abból, ahogyan te gyászolod a pótpapádat, mindenki láthatta és tudhatja, hogy nagyon jó ember volt.
Az volt, mondta, és odalépett hozzám, és igen: átölelt, és szorított, és akkor ott nagyon értettük egymást mi ketten...

Ez a pár pillanat elmosta a mai nap minden zűrös percét, idegességét, kapkodását, félelmét, bennem ezután már csak a jó érzés maradt.
Mint ahogy Attila mondta nagy bölcsen, miután megköszöntem neki, hogy azonnal jött, és segített: "az életben problémák vannak, Editke, mi pedig megoldjuk őket. Ez az élet. Ez (is) az élet."

Igen, a problémák is hozzátartoznak az élethez, a megoldásuk is, és az ilyen szép pillanatok is.
Szerencsére ❤

20/10/2024

Csudanapon vagyok túl, igen, lelkendezős poszt következik 😃 - az egerszalóki Borkorcsolya Napon játszottam tegnap 11 órától negyed 6-ig egy rövid mosdós szünetet kivéve egyfolytában, számtalan játékos kedvű, lelkes, kedves, barátságos emberrel, annyit nevetve, amennyit már régen nem - és belerakva 8220 lépést a lábaimba a két helyiség között járkálva 😃

Olyan jó hangulatú rendezvény volt ez, én csak ámuldoztam: az emberek folyamatosan jöttek, kóstolták a borokat, a sós és édes harapnivalókat, leültek, beszélgettek egymással, a gyermekek szaladgáltak, játszottak együtt, aztán érkeztek hozzám a barlanglakásba, majd indultak vissza a szállásra - helyettük pedig érkeztek a következő vendégek, és ez így ment egész nap, egy laza, jókedvű, mosolygós, és végtelenül emberi programon...

A játékot imádták 😃
Az első csapatnál még féltem, minden úgy jön-e ki, ahogy szeretném, de rendben volt, sőt - utána már előre vártam azt a részt, amikor rájönnek, mi is történt a pincében a cserfes kis Rozika jószándékú, de balul sikerült mesterkedésének eredményeképpen, miért szárad az édesapja nadrágja kint a napon...
Itt mindig felcsattant a nagy nevetés, ez volt a kedvenc állomásom 😃

A cél az volt, hogy minél többen tudjanak játszani, így kb. negyedóra-húsz perc volt egy-egy játék, sokan ki tudták próbálni.
Fiatalok és idősebbek egyaránt jöttek, és még ha idegen családok kerültek is egy csapatba, remekül tudtak együtt dolgozni.
Azokról, akik hozzájárultak, készítettem pár fotót, és mutatok néhány képet a rendezvényről is.

Jaj, nagyon jó volt 😎❤
A volt kolléganők - és amúgy mindenki - hatalmas szeretettel fogadtak, jó volt közöttük lenni, és arra is rájöttem, hogy igen, hiányoznak ezek a rendezvények: az érzés, amikor a jól sikerült program után, elpakolva mindent összeölelkezünk, összepacsizunk, és elmondhatjuk, hogy: megcsináltuk!
Mert ez az érzés szuper 🙂

Köszönöm a lehetőséget még egyszer az Egerszalóki TDM-nek, jó volt tegnap egy kicsit "egerszalókinak" lenni ❤

18/10/2024

Sűrű lezárása volt ma a sűrű hétköznapoknak: ma még két temetés, aztán egy megbeszélés, amiről majd később :)

Mindkét búcsúztató megérintett: az első a Kisasszony temetőben volt, egy olyan családnak temettük az egyik tagját, akikkel már nagyon sokszor találkoztam egy-egy haláleset kapcsán, fájóan ismerős volt mindegyikük, a sírbahelyezés után, amikor elköszöntem, Tímea megkérdezte: "megengedi...?" - egy ölelésre gondolt, és igen, természetesen megengedtem, hosszasan kapaszkodott belém - remélem, már nem temetőben találkozunk legközelebb...

A másik búcsúztató a Lajosvárosiban volt, gyönyörű őszi napsütésben, egy városszerte ismert séfet búcsúztattam, sokan elkísérték őt az utolsó útjára.
A lánya intézte a temetését, sokat beszélgettünk, nem volt könnyű búcsúztató. Amikor indultunk a ravatalozótól, megfogtam az elhunytról készült nagyméretű fotót, indultam vele, ekkor a lánya mellém lépett, belém karolt, és azt mondta: jöhetek veled?
Persze, mondtam, erre a fia odalépett a másik oldalamra, ő is megkarolt, és így mentünk végig a sírig.
Nagy dolog...? Nem, mondhatnánk. De pár percre mégis annyira ott éreztem magamat az érzéseik kellős közepén, beletartoztam a "hármasukba", a gyászukba, nem, nem tudom jól megfogalmazni, mit éreztem, de könnyes szemmel lépkedtem velük a sírig.
És igen, itt is voltak ölelések, és voltak emberek, akik odajöttek utána, és "feliratkoztak", hogy őket is majd én, majd eljön az idő.
Jóleső ez mindig, de azért nagyon nehéz érzés is, ráadásul gyorsan "át kellett fordítani a kapcsolót" - siettem haza a megbeszélésre, holnap pedig irány Egerszalók, és a játék a Borkorcsolya Napon :)

Majd vasárnap lecsengek főzés közben... 😊

15/10/2024

Na kérem, hivatalosan is elkészültem a játékkal - innentől tényleg "Borban az igazság" 😎😁

A Borkorcsolya Nap egy olyan különleges alkalom Egerszalókon, amikor egy helyen megkóstolhatod Egerszalók és Demjén kiváló borait.
A Sáfránykertben 9 pincészet - Árvai Pincészet, Dávid Borház és Étterem, Helli Pincészet, Egri Korona Borház, Juhász Testvérek Pincészete, Kohári Pince, Petrény Borpanzió és Petrény Winery, Szefi Borozó, St. Andrea Szőlőbirtok - közel 30 féle kiváló borát kóstolhatják a résztvevők, és hozzá finom házi borkorcsolyák is készülnek- sósak és édesek egyaránt, lehet válogatni :)

Itt lesz a Bérc Burger&Bar a gourmet borburgerével, és a bérc burgerével, élőzene szól, és lesz helyi termékek vására, jómagam pedig mint az "Alkalomadtán játékmestere" 😁😎szórakoztatom a barlanglakásban egy vidám, rejtélyes játékkal a programon résztvevőket.

A játék kerettörténete a helyszínhez illik - a szereplők már "élnek", belakták a barlanglakás szobáját és pincéjét, a kellékek és a feladványok elkészültek, az egyes állomásokon végighaladva a játékosok is megismerhetik azt a vidám történetet, ami végül remélhetően jóízű nevetésre sarkall majd mindenkit 😁😉
Minden állomáson "kölyökfeladat" is várja a gyermekekkel érkezőket, így ők is részesei lesznek a programnak.

Csak pár részlet a kellékekből: "múltja van" mindegyiknek, mesél mindegyik: a nagymamám gyönyörű imakönyvei, a bőr pénztárcája, az orsói, a régi fehér tányérok, a szőttesek, a hatalmas rozsdás öreg kulcsok - még a miskakancsó is...

Lélek van ebben a játékban is - remélhetőleg megérinti majd a játékosokat is ❤

Jó lesz, ígérem 😁😉

12/10/2024

Mai napra egy ezüstlakodalom: most értem haza, próbálok lecsengeni :)
Egy olyan házaspár erősítette meg a fogadalmát előttem és a szeretteik előtt, akiket nagyon kedvelek, rengeteg segítséget kaptam tőlük anno a Kft. idején, mindig számíthattam rájuk, és a családjukra - és ők valóban megtalálták egymásban a hiányzó másik felüket...❤

Sok ismerőssel találkoztam, megörültem nekik, jól elbeszélgettünk, és jóízűt nosztalgiáztunk a fotós Skultéti Imrével is, felemlegettük a számtalan esküvőt, ahol anno együtt dolgoztunk.

Meghatódtam magam is, na, hiába titkolnám, szép volt, meghitt, megérintett engem is. Amikor pedig a lányaik köszöntötték őket egy saját maguk által írt szöveggel, az tényleg mindent vitt... ❤

Készítettem a házaspárnak egy időkapszulát - azt az idézetet használva, ami számukra fontos volt - minden vendég írt pár sort nekik, amit aztán kis borítékokba téve bedobtunk a dobozba - remélem, az aranylakodalmukon is lesz alkalmunk még gyarapítani a dobozka tartalmát 😊😉

Jaj, ez de jó volt 😁🥰
Zita, Szabolcs, minden jót kívánok nektek innen is 😘

08/10/2024

Ééééééés igeeeen! 😁😎
Minden kívánságom ilyen gyorsan teljesüljön 🥰

Tegnap írtam, hogy ne kíméljetek ősszel-télen sem, jöhetnek a megkeresések, az ötletek - és be is futott az első kérés: olyan játékot kell összeraknom, amit egy szállásadó több szálláshelyén is le tud játszatni a vendégekkel, akkor is, ha az időjárás nem kedvez a kinti programnak, és beszorulnak a vendégházba.

Pár kellék a készülő játékból: hogy kerülhet egymás mellé többek között az Eiffel torony, Buddha, a piramisok, a Velencei karnevál, Goethe versei, Elvis dalai, a porcelán nipp, a csuhébaba, az art deco és a retro korszak, a Lila ruhás nő és a covid maszkja - hát, logikusan sehogy.......hacsaaaaak nem egy szórakoztató játék darabjaiként simulnak egymás mellé 😎

Ez a játék egy szuper alapsztorira épülő, tematikus játék, amit játszva különböző országok, helyszínek, sőt, különböző korok között "repkednek" a játékosok, a sztorit kibontva pedig nemcsak egy szórakoztató programmal, de egy megszívlelendő tanulsággal is gazdagabbak lesznek 😍😉

A kellékeket még csak most kezdtem összeszedni a műhelyben levő dolgaimból, láthatjátok, miért mondom mindig, hogy semmit se dobjatok ki addig, amíg nekem meg nem mutattátok 😂

A történet összeállt, kezdődhet a kidolgozása - na de most kicsit türelemre kell intenem magamat, először a jövő szombati Borkorcsolya Nap játékát kell teljesen készre csinálnom 😊

Huhh, de jó lesz ez is, majd meglátjátok! 😉😘

07/10/2024

"Kicsi gyere velem szamárkórót szeeeedniiiiiiiii....." 😁

Kisütött a nap, irány a gazos - még egy utolsó esély mutatkozik a nélkülözhetetlen gizgazok begyűjtésére 😎
Kell belőlük a banyás játékhoz, a "gyógyfüves" polcra, a varázsló edényébe, a parasztasszony csuporjába is - mert nyár, szülinapok, táborozók és osztálykirándulók lesznek jövőre is 😁❤
..na és persze játszani ősszel és télen is lehet, ne fogjátok vissza magatokat, a hidegebb hónapokban is számítok a jobbnál jobb ötleteitekre 😘

Jaj de el tudnék képzelni egy olyan igazi, hosszú őszt: napsütéseset, sétára csábítót, avarban gázolóst, jólesik-a-kertben-bogarászni-tenni-venni hangulatút...
Hát, nem tudom, reménykedhetünk-e még benne.
Mindenesetre szamárkóróm már van, rengeteg 😁😎

05/10/2024

A hét lezárásaként a búcsúztatók után egy esküvői szertartás ❤
Hazai pályán, a bélapátfalvai művházban - az időjárás nem kedvezett már a szabadtéri esküvőnek.
Na de ez nem keserítette el a násznépet - és ahogy mondtam is vigasztalóan: jó ómen ez a helyszín, akiket itt adtam össze, azok még mind együtt vannak, hosszú évek óta, boldogan 😁😎

Sok kedves ismerős volt, régen látottak is, úgy megörültünk egymásnak - hiányoznak ám sokan, na, be kell ismernem, én szeretem az embereket...😇

A fiatalok nagyon szépek, és tündériek voltak- jó páros lesznek, én "ki szoktam szagolni" ezt 😁őszinte szívvel kívánok nekik minden jót.

És ha lesznek fotók, majd mutatok - Tina /Tina Art Photography/ nagyon megígérte nekem, hogy megpróbál előnyös képeket készíteni rólam :D
Ez egyre nagyobb kihívás, szóval remélem, sikerül 😁😘

03/10/2024

Lementek a heti temetések, mindegyiknél volt valami, ami miatt izgultam kicsit, de szerencsére rendben volt mindegyik 🙏
Ma kettőt is tartottam, az első egy olyan család volt, akikkel két éve már találkoztam - akkor az édesapát, most az édesanyát búcsúztattam.
Olyan szívszorító ilyenkor újra látni a családot: ismerősek az arcok, mindenki idősebb kicsit, közben születtek dédunokák - és vannak, akik azóta már előrementek...
A második búcsúztató volt az a bizonyos "mehet-e rá pótdíj, hogy nagyon szép legyen" felvetésű, és mivel azt ígértem, hogy anélkül is az lesz, azért izgultam kicsit, hogy így gondolják-e majd ők is.
Az elhunyt nem nősült meg, a testvérei temettették, akiknek a családjaival nagyon közeli, jó kapcsolatban volt - csakúgy, mint az egész rokonságával.
Ez azért ritka... :)

Az eső miatt mindenki behúzódott a fedett ravatalozó alá, így velem szemben álltak, láttam az arcokat, a reakciókat, láttam, melyik mondat kinél ért célba, láttam, hogy a fiatalabbak ugyanúgy, valóban szívből gyászolják, mint az idősebbek.
Pontosan velem szemben állt egy szakállas fiatalember, fején kapucnival - ő kilógott a ravatalozó alól, az esőben állt - de az arcát láttam: könnyezett, majd sírt, aztán egyes részeknél - amikor pl. a kedvenc Trabant került szóba - mosolyogva sírt, de ott volt végig a szertartáson, nemcsak fizikailag, teljes szívvel-lélekkel.

A sírbahelyezés után, visszafelé a ravatalozóhoz menet nem bírtam megállni, odamentem hozzá, megkérdeztem: ismerős, vagy rokon?
Azt válaszolta, rokon, egy unokaöccs.
Kérdeztem, hogy közel álltak egymáshoz, kedvelte az elhunytat?
Azt válaszolta: nem volt beszédes ember, sőt, csendes volt, halk, kicsit magának való, de a szíve csupa aranyból volt. Tőle kaptam az első biciklimet három évesen - ő csinálta nekem, a saját két kezével, mert annyira vágytam már egyre. És aztán évek múlva kerékpáros versenyző lettem... Ezt neki köszönhetem.
Köszönte nekem is a búcsúztatót, azt mondta, itt volt velünk a nagybácsi is, teljesen megjelenítettem előtte őt.
Én pedig azt mondtam neki, hogy tudja, fiatalember, hát ezért szeretem ezt csinálni, és ezért éri meg ezt csinálni: azért, amit az ön arcán láttam. Azért megérte.

Hazafelé pedig azon gondolkodtam, sosem tudhatjuk, mivel változtatjuk meg egy másik ember életét. Milyen apró gesztussal, ajándékkal, szerető odafigyeléssel indítjuk el egy úton, mivel formáljuk át az életét, mivel adunk neki "szárnyakat", hitet önmagában - lehet, hogy mi magunk nem is tartjuk azt olyan jelentős dolognak, mint amit aztán elérünk vele.
És bizony, ott a sötét oldal is: sajnos sok kárt is okozhatunk a másik lelkében, életében, ami kihathat az egész sorsára.
Ezért kellene sokkal felelősebben mozogni a világban, hogy is mondta Szabó Magda? „Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”
Hát, megszívlelendő.. :)

De én most örülök ennek a beszélgetésnek a fiatalemberrel, kisütött tőle bennem a nap a zuhogó eső ellenére is ❤
Ja, és a család szerint gyönyörű volt a búcsúztató - pótdíj nélkül is...😉😊

29/09/2024

Hát, úgy tűnik, most már tényleg vége a nyárnak, és megérkezett az ősz...
Valahol nem bánom, elég forró - és sűrű - volt ez a nyár, de őszintén szólva ez a hirtelen nyálkás-hűvös idő sem tetszik annyira 😃
Viszont nyár lesz jövőre is! - és nem árt, ha időben elkezdjük tervezni a szezont, bizony már jó pár időpont be van foglalva májusra, júniusra, és augusztusra is ❤
Készítettem nektek egy "játékkatalógust", hogy könnyebb legyen a tervezés. A plakátokról kiderül, hogy nagyjából milyen korosztálynak ajánlott a játék - de maximális rugalmassággal tudom "pofozgatni" őket, szóval ha megtetszik valamelyik alapötlete, szóljatok, és rátok igazítjuk 🙂
Az elkészült játékok mellett természetesen van lehetőség vadiújat is rendelni, a saját ötletetek alapján - ebben az esetben kalkuláljátok bele, hogy ezek a játékok nem pár nap alatt állnak össze, és a kellékeket is le kell gyártanom, szóval jelezzétek időben, ha ilyet szeretnétek 😘
A plakátokra nem sok fotó fért, de kérésre szívesen küldök az érdeklődőknek referenciaképeket, így könnyebben el tudjátok majd képzelni a játékot, és az eseményeket.
Minden megosztásért nagyon hálás vagyok - jusson el minél több olyan családhoz az ajánlat, akiknek szüksége lehet rám "alkalomadtán" 😊😉❤

28/09/2024

Hát, ma olyat kérdeztek tőlem, amilyet még soha...
Családdal beszéltem, jövő heti búcsúztatóval kapcsolatban, és a végén, amikor mondtam az árat, zenével, útiköltséggel együtt, az elhunyt testvére visszakérdezett: "mehet erre valamilyen pótdíj, hogy nagyon szép legyen a búcsúztató?"

Jaj ❤
Mondtam, hogy nem, nem kell hozzá semmilyen pótdíj, ígérem, anélkül is nagyon igyekezni fogok, hogy annyit segítsek, amennyi csak tőlem telik.
És így is lesz 😊

22/09/2024

Na, ezt a részt már szeretem 😁😎
A kezdeti nagy összevisszaságból egyszer csak összeáll a történet, már tisztán látom a szereplőket, hallom a hangjukat is, tudom, hogy néznek ki, mi a nevük – mozizom magamban az életüket 😊

Szőke Malvin- így hívják az anyukát, aki három gyermeket nevel az urával, és aki lánykorában kelengyéje minden vászonneműjébe gyönyörűen belehímezte a monogramját a hosszú téli estéken – mennyire várta már, hogy használhassa majd, mint fiatalasszony…
Napközben, ha nagyon fáradt, rá-rápillant a gyönyörű festett ládára, amiben a hozományát kapta, és eszébe jut, mennyire nem értette, miért kezdte el a sírást az édesanyja, amikor a lakodalom éjszakáján felkontyolták az Ő haját is az asszonyokkal – most már érti: szüléje tudta, mi elé megy a lánya…

Nehéz sokszor, mégsem adná a gyermekeit semmiért: Rozika cserfes, minden érdekli, de legszívesebben a kertben guggol a gyógyfüvek között, gyomlálja, locsolgatja őket, még beszél is hozzájuk – egy az egyben a dédszülére ütött, tiszta vajákos mama, sóhajt fel Malvinka, ha ránéz, de közben gyönyörűséggel figyeli, hogyan köti gondosan csokorba a levendulaszárakat kislánya. Még a babakonyhában is gyógyteákat főz a babáinak.
Ő maga is ért a gyógyfüvekhez, és bár tudja, hogy erejüket nem a varázs adja, azért biztos, ami biztos, ha gyógyteát kever belőlük, ő is elsuttogja halkan a szülétől tanult mondókát: „Tűnj el innen nyavalya, árkon-bokron fuss tova!”

Jancsika eleven fiúcska – sokszor túlságosan is – de nem sajnálja tőle a gondtalan órákat, dolgozhat még eleget életében… Így is sokat segít a baromfiak körül, szívesen eteti őket, nagy barátja minden csibe. Ha beszabadul apja cipészműhelyébe, mindig kavarodás lesz a szerszámok között, apja megdorgálja ugyan érte, de nem bánja, hogy ott sertepertél, reméli, hogy fia veszi majd át tőle idővel a műhelyt – bár az egyelőre katonának készül, és a hintalován gyakorolja szorgalmasan a lovaglást.

A legkisebb gyermek még a bölcsőben: Angélának nevezte el - olyan is, mint egy kisangyalka, áldott jó baba, Malvinka nagyon örül, hogy lány lett, elkél majd a segítség a ház körül.

És hát igen, az ura…
Dolgos ember az, és nem emel soha kezet rá, szereti a gyermekeket is – de szereti a borát is, gyakorta lemegy a pincéjébe a hordókhoz, és soha nem tér vissza onnan szomjasan…
Malvinka sokszor gondol vissza könnyes szemmel arra a délceg fiatalemberre, akibe beleszeretett fiatal lány korában. Sokat viccelődtek rajtuk: Barna Jancsi feleségül veszi a Szőke Malvinkát – és Malvinka élete legboldogabb napja az volt, amikor oltár elé álltak, és az ő neve is „bebarnult”…
Csak azok a nehéz hétköznapok, azok ne darálnák le olyan durván az ember életét…

Na de amíg egészség van, és itt vagyunk egymásnak, megoldódik minden – sóhajt Malvinka, és indul a meszelőért: ideje az őszi nagytakarításnak, és meszelésnek, nemsokára újra gyönyörű fehér lesz a barlanglakás…

A játék viszont, ami a szereplők köré kanyarodik, vidám lesz, és szórakoztató - haladok ám a kellékeivel, feladványaival, jó lesz ez is, ígérem 😁😘

Alkalomadtán