Alkalomadtán

Home
Alkalomadtán

Családi események, ünnepi alkalmak, csoportos programok szervezése és lebonyolítása
(1)

09/09/2024

Jaj, készültem reggel búcsúztatni, Bélapátfalván volt a temetés, és itt gondolkoztam, hogyan is kell öltözni 20 fokban...? :D
Tényleg nem emlékeztem már rá, milyen az, ha nem majdnem- negyvenfokos megpusztulásban kell dolgozni, létezni.
Végül felvettem egy nadrágot, de - nevessetek ki nyugodtan - elvittem a szoknyámat, hogy ha kell, lecserélhessem 😁😎
Nem jó az, ha meleged van, miközben beszélsz ott a ravatal mellett...

Nagy tempó volt az elmúlt hetekben, gondolkodtam, mi maradt meg leginkább belőlük bennem - hirtelen nagyon sok lett a temetés, és most jön még csak a java, ezután a gyors lehűlés után - és hát, egyértelműen az ölelések. Az ölelések maradtak meg.

Amikor vége a temetésnek, és odalépek részvétet nyilvánítani a családtagokhoz, van, akiknél a kézfogásból ölelés lesz - akaratlanul, ösztönösen, és mindig torokszorító érzés, amikor megérzem, hogy a másik milyen erősen kapaszkodik ebbe az ölelésbe, és milyen őszinte lélekkel adja vissza.

Öleltem kedves ismerősöket, akik az édesapjuktól búcsúztak, és könnyebbség volt nekik, hogy én álltam ott, öleltem olyan lányt, akit sosem láttam még azelőtt, de pár perc beszélgetés után úgy éreztük, mintha mindig is ismertük volna egymást, öleltem olyan fiatal nőt, aki "megküzdött" a rokonsággal, hogy édesanyja kívánságát teljesítse, és én tiszteltem, becsültem ezért, öleltem olyan édesanyát, aki a nemrégen, 18 évesen elment fiának sírjától nem messze búcsúzott most az édesanyjától, és nem is tudtam elképzelni, hogyan volt ereje végigcsinálni, öleltem unokát, aki felnőtt férfi létére olyan őszinte, visszatarthatatlan sírással gyászolta a nagymamáját, amiből érződött, tényleg nagy most a vesztesége.

Igen, tudom, sokszor hallgattam már, hogy sokkal könnyebb lenne, ha nem venném ennyire a lelkemre a búcsúztatókat.
De nem akarnám, hogy egyszerűbb legyen :)
Mert akkor pl. az ilyen ölelések nélkül sokkal szegényebb lennék ❤

Nehéz búcsúztatók elé nézek a héten is, egyfolytában telefonálok, írok, nyomtatok.
És gőzöm sincs, most akkor meleg van-e, vagy hideg...

07/09/2024

Kedvesek, ma van a Duchenne világnapja.
Beszéltünk már róla a nyár elején: kedves ismerősöm, Pintér Betti, és a Bélapátfalván hosszú évek óta gyermekorvosként dolgozó Dr. Fehér András két fiának, Fehér Bátor Barnabásnak, és Fehér Táltos Tamásnak a gyógykezelésére létrejött egy alapítvány.
A fiúk Duchenne–féle izomsorvadással élnek, melyre végre megjelent a gyógyterápia, ami sajnos Magyarországon nem támogatott – a szükséges költségeket saját erejéből kell megteremtenie a családnak – és nekik ugyebár duplán…

Sokan utaltatok a felhívásra, - amiért nagyon hálás vagyok személy szerint én is - akkor többen csak utaltatok, de nem tudtatok volna játszani, nyaralás, családi programok, nyári események miatt.
Most, hogy lassan itt az ősz, és elindult az iskola is, hátha alkalmasabb lesz az időpont :)

Ha 5 000,-Ft utalásakor a megjegyzés rovatba beírjátok, hogy "Játék", akkor nemsokára megtarthatjuk a kalandjátékot - pár ember hiányzik már csak hozzá 😎

Az alapítvány adatai:
Bátor Táltos Alapítvány
3394 Egerszalók, Sáfrány út 12.
Adószám:19392095-1-10
Számlaszám:
12033007-01984893-00100003
IBAN: HU96-12033007-01984893-00100003
Már egyetlen utalással, vagy megosztással is sokat segíthetsz a családnak, hiszen a sok kicsi fog most itt sokra menni…

Köszönjük mindenkinek ❤

04/09/2024

Ehhez az új játékhoz nem volt könnyű "kapcsolódni" - nem voltam katona, nem is szeretem még a háborús filmeket sem, sok derült pillanatot okoztam az ismerősöknek, mire az összekunyerált, megvásárolt kellékekről kiderítettem, melyik micsoda, és mégis milyen célt szolgált :D

Aztán szokás szerint az segített, amikor belevittem az emberi oldalt is: az erdőben élő törzs áldozati helye, és a katonák táskájában levő fotók - na, ezekkel már tudtam mit kezdeni.

A törzsi vonal egy dolog, - szeretem a természeti népek kultúráját, szóval érthető - de a fotókról rám néző fiatal katonák láttán azért összeszorult a szívem.
Milyen délcegen indultak, mennyire tartották magukat, hogyan kapaszkodtak a bajtársiasságba, az otthon hagyott család, szerelem viszontlátásának reményébe...

Anyai nagyapám 100 %-os hadirokkantként tért vissza az orosz hadifogságból a háború után, a róla készült fotókon a 43 éves fiatalember helyett egy legalább hetvennek látszó, csontsovány, megtört, végtelenül fáradt férfi látszik - és a szemei...
Azt, amit azok a szemek láttak, nem tudta elfelejteni élete végéig.
Korán meghalt, nem élte meg a hatvanat - a bátyám nem sokkal a halála után született meg, nálunk is úgy volt tehát, mint sok családnál: valaki jött, valakinek mennie kellett...
Nem ismertük már őt, csak a fotói maradtak, a családi történetek, na és a bátyám róla kapta a nevét ❤

A játékra visszatérve: ez már olyan játék lesz, amit a fiúk/férfiak is szívesen lejátszanak majd - ha nem a "varázslatos" kalandok a neked valók, hát akkor ezt neked találták ki!

Nemsokára mutatom az egészet, még szép napos hetek vannak előttünk - és ugyebár nyár lesz jövőre is! 😁😎
Ez is szuper szülinapi/baráti/csapatépítős program lehet, csak úgy mondom... 😉a minőségre pedig Bubi is nagyon odafigyelt😁❤

27/08/2024

Volt már olyan munkátok az életben, amit annyira szerettetek, hogy amikor kiderült, újra csinálhatjátok, elkezdtétek a bőgést...? ☺️❤

Két szó: ÉJSZAKAI IDEGENVEZETÉS 🥰

A helyszínt egyelőre nem árulom el, de egy csodálatos műemlék, varázslatos parkkal, mellette két szintén nagyon különleges épülettel - ha minden úgy van, ahogy írva, október második felében indulunk 😁❤

Most nyakig az anyaggyűjtésben, az ismeretek felelevenítésében, a vázlatozásban, kidolgozásban - aztán már csak gyakorolni kell, és azon lenni, hogy ez is ugyanolyan felejthetetlen élmény legyen mindenkinek, mint amilyen az apátsági program volt 🙏

Én ezen leszek... 😉😎
..és jajdeboldogvagyok köszönömköszönöm 😁❤

26/08/2024

Anno azt mondtuk, ha vége a mikófalvi búcsúnak - vagyis elmúlik augusztus 20.- akkor vége van a nyárnak is. És tényleg, szinte elvágólag, egyik napról a másikra jött a hűvösebb, esősebb idő.
Nos, ez most megdőlni látszik...
Nem tudom, ti hogy bírjátok, én már kicsit nehezebben, mint fiatal koromban, amikor imádtam a meleget. Így vénülő tyúkként már valahogy másképpen érzékelem :D

Szeptemberre is meleget jósolnak - és ez érződik a megkereséseken is. Sokan teszik ide a szülinapokat, csapatépítőket, családi alkalmakat - és sokan döntenek úgy, hogy tárgyak helyett élményt ajándékoznak.

A szeptember hónapom "fullosan"tele van - ez azt jelenti, hogy hétvégém már nincs, és olyan 18.-ig a hétköznapjaim is sűrűek.
Ne haragudjatok, nem tudok több eseményt elvállalni - bár szuper ötletekkel kerestek meg, és ezért kicsit fáj is a szívem - de majd max. jövőre megvalósítjuk őket 😎😉

Egy-egy játék kidolgozása, elkészítése hetekbe telik, és még van kettő új játékom, amit be kell fejeznem - na de ha készen lesz, szuper lesz!😁

Hoztam pár műhelyfotót nektek az egyikről, hát, ez teljesen új terület nekem, megdolgoztat rendesen :D
Ahogy mondani szoktam: én nem voltam katona, és szültem, szóval annyira nem vagyok otthon ezen a téren.
De alakul, határozottan alakul, jövő hétvégén debütál, egy pontosan hozzá illő helyszínen - huhh, izgalmas lesz ez is 😁😎

Majd megmutatom utána :)
..és közben még el sem akarom hinni, hogy talán sikerül valami olyan dolog, amit nagyon de nagyon szerettem, és nagyon de nagyon szívesen csinálnék újra... ❤
Holnap kiderül...🥰

07/08/2024

Hát, amiről nem szokott szólni a fáma... :)
Azt gondolom, sejtitek, hogy egy-egy játékra hetekig is készülök, amíg legyártom a kellékeit, de még ezután is bőven van dolog velük.

Minden alkalommal össze kell rakni az éppen aktuális kellékeket, vasalni kell, ha szükséges, újranyomtatni, újrarajzolni, pótolni az elhasználódott vagy elázott dolgokat.
A helyszínen megint csak ott a kipakolás pár órahosszája - játéktól függően több vagy kevesebb - aztán a lebontás után hazaérkezve kb. ez a helyzet, mint ami a fotókon látható. A másik két ugyanekkora kupac még a garázsban van, nem fért be a műhelyembe...
Lehet kezdeni mindent szétszortírozni, mosni, elpakolni, hosszú órákon keresztül...
Most még a jó kis megázás is besegített, szóval szárítani kell mindent, és nyomtathatom újra az összes papíralapú kelléket.

Amikor egy ajánlatot elkészítek, az sosem csak két órahosszányi "játszadozást", "szórakozást", "bolondozást" tartalmaz, abban benne van számtalan munkaóra, ami alatt a játék elkészült, és ami a játék előtt és után is kitölti a napokat. És akkor még az alapanyagok költségéről nem is beszéltem... :)
Nem panaszkodom, még mielőtt azt mondanátok - csak szeretném megvilágítani ezt az oldalát is a munkámnak.

Az motivál most, hogy minél hamarább rendet és helyet akarok csinálni a műhelyben, ugyanis a napokban egy vadonatúj játékba fogok 😁😎

Jó lesz az is, ígérem 😉😘

04/08/2024

Varázslat ide vagy oda, sikerült kifognunk tegnap egy esős délutánt a szülinapi játékra 😃 ..viszont nem maradtunk csoda nélkül, hála Vargáné Margitka polgármester asszony segítségének, így a mónosbéli művelődési házban, és annak udvarán mégiscsak szuper banya-tanodás programot tarthattunk 11 lelkes kis boszipalántának ❤

Először is megbeszéltük, hogy a boszorkányok bizony nem mindig olyanok, mint a mesék gonosz banyái - nagy tudásukat jó célra is fordíthatják, és mindannyian megígérték, hogy ők is ezt teszik majd.
Beszéltünk a banya-divatról, készítettünk lámpást, ami a legsötétebb időkben is fényt ad, amulettet, ami minden bajtól megvéd, és a pontos recept alapján összekutyult bájitalt is jóízűen elfogyasztottuk.
A seprű-kreszből megismerkedtünk a seprűvel való közlekedés szabályaival, - ki is próbáltuk gyorsan, hogyan lehet a röpködő és a gyalogos bosziknak balesetmentesen kerülgetni egymást - összegyűjtöttük a számtalan elkószált békát, és hármat közülük még kuruttyolásra is tudtunk bírni, olvastunk a rúnákból, az öt elem segítségével megtaláltuk az erős varázsmondóka sorait, és jó hangosan el is mondtuk őket, és felkészültünk arra is, hogyan terítünk meg szépen, ha majd egy boszibarátnőnket áthívjuk vendégségbe...
Komolyabb dolgokról is szó esett: a hatalmas banyatükör mindenkinek megmutatta, miben jó ő - akinek nem jutott minden az eszébe, annak a többiek segítettek: bizony örült a szívem, ahogy hallgattam őket, röpködtek a dicséretek: "nagyon kedves vagy mindenkivel", "szereted a barátaidat", "mindig segítesz mindenkinek", "meg tudod nevettetni a többieket", "meghallgatsz, ha szomorú vagyok, és megvigasztalsz"... ❤
Ez a rész nagyon szép volt 🥰
A jövőbelátó varázsgömbbe pillantva pedig mindenki elmondta, milyennek látja (gondolja) a jövőjét - remélem, sok minden meg is valósul az álmaikból 🙂

A végén mindenki megkapta az oklevelét - ehhez elő kellett csalogatnia a saját nevét a titkos tintával írt papírosról 😎 - és a frissen végzett banyapalánta-csapat elmondta együtt a banyafogadalmat, miszerint mindent, amit megtanultak, csak jóra használnak, így erősítik a banyacsaládot.
Nyomatékosítottuk is a végén: "árvacsalán dühödjön fel, és csípjen meg, ha nem így teszek!" 😁

Nagyon elkeseredtem, amikor két órakor kipakoltam a tóparton, majd néztem, ahogy zuhogni kezd az eső, és kilátástalanná válik a helyzet, és megtarthatatlanná a játék. A kis szülinapos elkezdte a pityergést, majd megszakadt érte a szívem.
Csodák, varázslat, és jó emberek viszont léteznek ❤
Köszönöm szépen én is Margitkának, hogy segített, és hogy megcsinálhattunk egy szuper programot a gyerekeknek.
Boldog szülinapot innen is, Dorka 😘❤

29/07/2024

Kedves drága Mindenki!
Eljött az idő, hogy ki kell mondanom/írnom: mostantól egy-egy ajánlatot maximum 3 napig tudok tartani 😘
Már most látszik, hogy augusztusban és szeptemberben zsúfolt lesz az élet, és látszik, melyik időpontok lesznek azok, amelyeket sokan elképzeltek valamilyen eseményre. Gyártom az ajánlatokat, de sokszor ugyanaz a nap több megrendelésre is szóba kerül.
Nagyon hálás lennék, ha visszajeleznétek nekem abban az esetben is, ha nem valósul meg a program - vagy nem velem valósul meg - , mert számomra a "nem" is teljesen jó, és elfogadható válasz, csak érkezzen meg tőletek 😊❤
Így tudom, hogy a dátum felszabadult, adhatom át másoknak, és nem azon a témán jár tovább az agyam 🥰
Köszönöm szépen előre is 😊

Ezt a rajzot pedig egy táborozós tanárnő küldte el nekem, a játék után rajzolta meg az egyik gyerek Béla bá'-t, a tó alján élő hatalmas harcsánkat, akiről mindig mesélek a játékban - a sok érdekes sztori, anekdota, izgalmas részlet mellett jobban "lecsúszik" az érdemi mondandó is 😉😁

Nagyon örültem ennek a rajznak, mert ez azt jelenti, hogy dolgoznak bennük tovább a hallottak, és nem hiába jártatom a számat másfél órán keresztül 😁😎
Szuper csapatok jöttek a múlt héten is, remélem, a továbbiak is ilyenek lesznek ❤

26/07/2024

Hát gyerekek, bementem a pláza emeletén levő boltba, a "Háromnagybetűsbe", pár napja még tele volt olyan nyári cuccokkal, amik kellettek volna nekem a játékhoz, de nagyon...
Tudjátok, mi van a polcokon...?
Nyár nyista - TÖKÖK!!!! Őszi levelek, bogyós ágak, minden narancs, bordó, barna, minden csupa ősz.
Hát nooooormááááális...????

Július utolsó hete van, basszus, teljes erőből nyár, hol a fészkesben van még október????

Szabályosan rosszul esett a szememnek, a lelkemnek, kérdeztem az eladót, de már a raktárból sem tudott nekem kihozni semmit.
Ősz van, bammeg, ősz...
Hová a p*ba rohanunk ennyire előre? És minek? És egyáltalán...

Szóval, csinálhatom DIY a többi kelléket is, itt befürödtem.
TÖKjó 😎

21/07/2024

Kedvesek, hetek óta dolgozom egy játékon, "dobálom összefele" 😉😁, az egyik állomás kellékeihez kellene nekem lemezvödör - lehetőleg kopott, akár lyukas is, olyan, amire már nincs szükségetek.
Vevő lennék rá, több is jöhet belőle 😘

És hogy milyen a játék...?
Olyan kihívás, hogy tyuhujja😁😎
Nagyon hálás vagyok a megrendelő ötletéért, olyan játék született, - gyermekeknek kérték szülinapra - amit reményeim szerint a jövőben sokan kérnek, és lejátszanak majd. Most még nem mondok többet, de pár nap múlva mutatok belőle egy-két apró részletet 😎
..mert szokás szerint most is mániákus részletgazdagsággal készülnek el az egyes állomások kellékei - az a cél, hogy időtállóak legyenek, jó legyen kézbe fogni őket, és hogy elérjük velük a kívánt hatást: szippantsa be a történet a játékosokat, és érezzék magukat valóban ott a helyszíneken 🥰

Jó lesz, ígérem 😁😘

Gondoljatok rám, ha van felesleges vödrötök :D

20/07/2024

Szülinap Egerben 😎- a szépasszonyvölgyi házikó fantasztikus kertjében minden szereplő megtalálta a tökéletes helyét.
Mivel szülinap, most egy olyan variációját játszottuk a játéknak, amiben nem szerepelnek Bélapátfalva nevezetességei - és mivel nagyobb gyerekekről volt szó, ők már a varázskoktélt készítették el a játék végén.
Tündéri csapat volt - ilyen gyorsan, ügyesen kevesen oldották még meg eddig a feladványokat, mint ők, azt pedig külön jó volt látni, hogy mennyire segítették egymást, mennyire szépen, milyen szeretettel viselkedtek a kisebbekkel is.
Olyan hihetetlen gyorsasággal fedezték fel az összefüggéseket, és annyira máshogy gondolkodtak a megszokotthoz képest, hogy el voltam ámulva - aztán a végén kiderült a titok: Waldorf suli... 😉

Két szuper szülinap elé nézek a következő hetekben, annyit elárulhatok, hogy már minden kék, ami csak körülöttem van 😁 - egy vadiúj játék születik, egy nem akármilyen, jól haladok vele, majd megmutatom 😎

14/07/2024

Meséltem, hogy kaptam egy nem mindennapi felkérést – egy olyan esemény lett belőle, amilyenek miatt anno szertartásvezető akartam lenni❤

A pár, akinek a meglepetést szervezték a barátai, húsz év óta társak már, a számtalan együtt átélt élmény, nehézség, örömteli és fájdalmas pillanat mellett két gyönyörű gyermek is összeköti őket.
Tavaly úgy döntöttek, hogy összeházasodnak, idén július 12.-re tervezték a lakodalmat.
Aztán az élet dobott egy „csavart”, és következett az újratervezés, aminek során a lagzinak már nem jutott hely.
Sokáig úgy készültek erre a napra, hogy életük egy fontos mérföldköve lesz az eddig megtett, és az ezután is együtt folytatott útjuk során – a barátaik pedig azt szerették volna, hogy ez így is legyen.

Amikor megkerestek, én az elején tisztáztam: aki ismer engem, az tudja, hogy minden szertartás fontos a számomra, bármilyen élethelyzethez kapcsolódjon is, és messzemenően tisztelem mindegyiket – soha nem vállalnék el olyan feladatot, amikor öncélú bohóckodás, vicc, vagy gúny tárgya lehet bármelyik is.
Ezért nincs nemzetiszínű szalag, nincsenek bizonyos kérdések, mondatok. Elvállalom hát a felkérést, de csak akkor, ha egy olyan szertartást csinálunk, ami „valódi” a maga nemében – szerencsére ugyanígy gondolták ők is ❤

És hogy mire gondolok azzal, hogy „valódi”…?
Én nagyon régóta úgy tartom, hogy a házasságkötés tulajdonképpen két különböző dolgot foglal magába: van egy papírozós része, ami valójában egy szerződés: a két ember közötti jogokat és kötelezettségeket fekteti le, ezen alapszik a vagyoni kérdésektől kezdve a gyermekek nevelésével kapcsolatosan sok minden – de ez tulajdonképpen megoldható egy ügyvéd, vagy egy közjegyző előtt is.
A másik dolog viszont, ami a szertartás közben történik, számomra sokkal értékesebb: ez pedig az, amikor a két ember felvállalja egymást, ország-világ előtt, és ami ennél sokkal fontosabb: ott bent, saját magában is, amikor kinyilvánítja a döntését, amikor a szavakkal „teremt”, amikor szövetséget köt egymással.
És ennek a hivatalos papírokhoz nem sok köze van. Ez a két ember szívében-lelkében-tudatában zajlik, és ott hoz változást.
És számomra mindig ez a rész a fontosabb egy-egy esküvőn, mert ez a lényeg. Nem a papírozás.
Ha ugyanis az a két ember komolyan gondolja ezt a szövetséget, akkor az elhatározásuk erősebb bármilyen papírnál. Mert akkor az a pecsét tulajdonképpen nem a papíron, hanem a szívükön van. Ha pedig nem gondolják komolyan, akkor nincs értelme a papírnak sem, amit aláírtak…
Most tehát annyit csináltunk, hogy ezt a két részt kettéválasztottuk: a papírozás ráér, majd megtörténik, a lelki része a dolognak, a szövetség viszont megerősíttetett…

34 év házasság tapasztalata íratta meg velem a szöveget, és a fogadalmakat. Mondtam a mondatokat, és láttam, hogy a barátok is sírnak - két olyan házaspár is volt közöttük, akiket én adtam anno össze - a szertartás végén az egyik férj megkérdezte: Edit, miket mondtál Te, hát a mi életünket soroltad el, rólunk is beszéltél, nem tudtam nem könnyezni…
Igen, nem titkolt szándékom volt ez is: azt szerettem volna, ha a jelenlevő házaspárok is magukénak érzik valahol a szertartást, és talán miközben hallgatják, és mondják magukban ők is utánam a mondatokat, „leporolják” kicsit a saját emlékeiket, érzelmeiket is ❤

Jaj, nem tudom most úgy elmesélni ezt a szertartást, amilyen valójában volt: a tapintható szeretet, amivel a barátok körülvették őket, a reakciójuk, amikor kijöttek az ajtón, és megláttak az asztal mögött, a szertartás közbeni könnyeik, pillantásaik, és az őszinte, hálás ölelések a végén – nem felejtem el soha ❤

Szertartás – a szó eredetileg SZERETET-tartás, ez rövidült le az idők során. Lehet, hogy kár érte – így még érthetőbb lenne a tartalma.
Szombaton mi szeretetet tartottunk ott, a barátok között, akik dekoráltak, tortát sütöttek, csokrot kötöttek, fátylat kerítettek - és ez a dátum mégiscsak fontos mérföldkő lett annak a két embernek az életében.
Úgy, ahogy azt tervezték – vagy ahogy mondták: még sokkal inkább ❤

Jaj, annyira jó volt 😊😎

11/07/2024

V….M……élt 29 évet – ez volt a koporsóra írva.
29 éves, súlyosan beteg lányt búcsúztattam tegnap, iszonyatos hőségben, délután fél háromkor.

Tartottam tőle, igen, busszal mentem be Egerig, odafelé csak negyedórával hosszabbodott meg a menetidő az útfelújítás miatt, hazafelé már nem úsztuk meg ilyen könnyen. Öt perc híján két órahosszát ültem a buszon – harmincöt perc helyet…
Amikor itthon készülődtem, az is elképzelhetetlen volt, hogy hajat kell szárítanom, fel kell vennem a ruhát, sminkelni kell, és ki kell menni a hőségbe – arra, hogy mi lesz a temetőben, gondolni sem mertem. Apró lépések taktikája – először jussak el oda.

Sokan voltak, ezt már sejtettem, amikor beszéltem az édesanyjával. Mesélt a lányáról, olyan szeretettel, olyan természetesnek véve azt, hogy hosszú évek óta a gondozására fordította minden percét, éjjel-nappal, ahogyan csak egy édesanya tud. A férjét hirtelen veszítette el kilenc évvel ezelőtt, azt sem volt könnyű feldolgoznia, tulajdonképpen a lánya iránti felelősség tartotta életben.
Amikor megláttam a temetőben, ahogy szinte csontsoványra fogyva, megtörten, tétova mozdulatokkal közeledik, összeszorult a szívem. Nem tudom azt sem, hogyan bírt lépni egyáltalán.

Álltunk kint a ravatalozó előtt, és hallgattuk, ahogy hangosan zokogva sír bent, szólítgatja a lányát, összefüggéstelen mondatokkal, hatalmas fájdalommal, kétségbeesve. Iszonyú volt.
Amikor a fiúk kihozták a koporsót a ravatalra, mellé állt, és simogatta, ölelte, végig a szertartás alatt.
Elkezdtem beszélni, ott állt előttem egy méterre, és nem vette le rólam a szemét. Ahogy mondtam a szöveget, aprókat bólogatott, meg-megszólalt halkan: igen, így volt, igen, ilyen volt…
Nem tudtam én sem másra nézni – általában tartom a gyászolókkal a szemkontaktust, minél többekkel – most nem lehetett nem rá néznem. Éreztem, hogy kapaszkodik, kapaszkodik a tekintetembe. Végig neki beszéltem, amíg el nem indultunk a sírhoz, és a sír mellett is.

A hőségtől féltem, de nem az volt a legnehezebb. Ez a „kapcsolódás” minden erőmet elvette a végére.
És még haza kellett jutni…

Ezután a nap után két órahosszát ülni egy zsúfolt buszban, fáradtan, kiszakadt lélekkel, a tudattal, hogy még vár rám egy találkozó a holnapi munkával kapcsolatban – hát, én megértő ember vagyok, de ezt már nehezen toleráltam.

Nem tudom, hol a gond – a lámpával, az időtartománnyal, a mittoménmivel – nekem nincs papírom arról, hogy értenék ehhez, csak a józan paraszti eszemre tudok mindig támaszkodni, és az most azt mondja, hogy érthetetlen az egész, ami hetek óta folyik az útfelújítás során. Biztos vagyok abban, hogy meg lehetett volna ezt kevésbé „magyarosan” is oldani és szervezni, de hát mi ebben nagyon jók vagyunk…

A találkozó után még majdnem kilencre értem haza, ma pedig reggel már csoport várt.
Nem tudom, mikor merek újra elindulni Egerbe, pedig nagyon kellene pár dolog…

09/07/2024

Hát, ez a hét is olyan "Edit-tervez-Isten-végez" - szerűre sikeredik, már látom :D

Egészen múlt hét péntek délutánig úgy tűnt, hogy ez egy kicsit lazább hét lesz, csak három csoport, meg egy látogatás a fogorvosnál, szuper - belefér még pár dolog, na meg egy kis ideoda járkálás is.
Aztán pénteken jött egy órahossza alatt pár telefon, és az eredmény: még egy csoport, egy nagyon nehéz temetés, két helyszínbejárás, és egy olyan esemény, amiről most nem beszélhetek, pedig jaj, szuper lesz 😁😎
Szóval, most hét napból hat tele...

Két hívás is jött, ami valahogy így kezdődött: lenne itt egy munka, egy olyan őrült kell hozzá, mint te, ha valaki, akkor te megcsinálod 😂
Az egyik sajnos nem kivitelezhető, arról fájó szívvel lemondtam - de a másik megoldható, sőőőőőt, így lett is pár napom arra, hogy összerakjam, legyártsam a kellékeit, és memorizáljam a szöveget.

De a lényeg nem is ez, hanem a hívások szövege: igen, én vagyok az az ember, aki elég "őrült" ahhoz, hogy izgalmas, érdekes munkákat elvállaljon - és még örömét is leli benne 😉😁
Mindig mondom: ha olyan ötletetek van, amit szerintetek senki sem valósítana meg, na akkor hívjatok engem bátran 😘
Most egy ilyen bátor hívásnak köszönhetően készülhetek egy szuper eseményre ❤

De addig még holnap fél háromkor temetés, egy nagyon nehéz temetés...

A fotón pedig a hányattatott sorsú macskajószág, Bubi, aki szerint is kutyameleg van, de láthatóan mélyen velem érez...😎

07/07/2024

Pénteken Mikófalván búcsúztattam.
Nem könnyű nekem a mikófalvi temetőben búcsúztatni.
A ravatalozójától hosszú éveken keresztül rettegtem, még elmenni sem szerettem előtte, kikerültem.

Anyu volt az első halott, akit láttam – 18 éves voltam akkor, még gyerek. Amikor lementünk a temetésre, a ravatalozóban a rokonok előre toltak: neked kell ott állni a fejénél, legelől – én pedig ott álltam, és alig kaptam levegőt, és nem tudtam máshová nézni sem, néztem azt a viaszbabát, ami az én „gyönyörű szőke asszony” édesanyám helyett feküdt a koporsóban, csont-bőrre fogyva, a rengeteg aranyszőke haja nélkül, kopaszon, a fején oldalt a hatalmas bevarrt vágás, a koponyaműtét nyoma.
Iszonyatos volt, nagyon sok időnek el kellett telnie, hogy ne ez a látvány ugorjon be, ha rá gondolok, tudatosan dolgoztam azon, hogy a szép emlékek felül tudják írni ezt, de nagyon nem volt könnyű.

Ott, a ravatalozóban megfagytam. Nem érzékeltem semmit a külvilágból, nem tudtam sírni, nem voltam jelen – csak néztem az egészet kívülről, mintha egy filmet néznék, aminek én nem vagyok a szereplője, nem lehetek, ez az egész meg sem történhet…
Amikor a sírba beengedték a koporsót, akkor csuklottam össze, az a látvány átütötte a falat, amit elválasztott a való világtól.
A falusi idős nénik árgus szemmel nézték a családot, meg is kaptam aztán: „messe siratta rendesen az annyát” – Istenem, azóta már tudom, hogy a sírás nagy ajándék, örüljön az, aki sírni tud. A ki nem adott fájdalom ugyanis belül pusztít – fél év se kellett, nálam is jöttek aztán a testi tünetek sorban.
Na és a rémálmok…

Hosszú éveken keresztül ébredtem hetente többször sírva, kiabálva arra, hogy a férjem ráz, költöget – az álmaim a legszürreálisabb horrorfilmekkel vetekedtek.
Mindig a mikófalvi temetőben, éjszaka, a legkülönfélébb szituációkban: bál van a ravatalozóban, játszik a zenekar, táncolnom kellene, de rettegek, díszvacsorát adok a sírok között, terítem a márványlapokra a csipkés ünnepi terítőt, elrendezem a gyertyatartót, a tányérokat, a metszett kristálypoharakat, turkáló van a ravatalozó előtt, ruhák közül válogatunk, stb…és közben mindenfelé nyitott sírok, amikben látom a halottakat, és rettegek, rettegek, rettegek…

A megoldás aztán egy szakembertől érkezett – hosszú történet, nem mesélem el – aki kimondta a megoldást: temetetlen dolgod van abban a temetőben, Edit. A gyászmunkát nem lehet megúszni, amíg nem gyászolod el az édesanyádat, addig a testi és a lelki tünetek nem hagynak el.
Igaza lett. Nem volt egyszerű, és megkínlódtam, de akkor egy életre megtanultam a leckét: ha fáj is, szembe kell nézni vele, és végig kell csinálni. Különben felőröl.

De a ravatalozótól féltem, még évtizedekig féltem. Aztán eljött az idő, amikor Mikófalván kellett búcsúztatnom. Éjszaka már nem aludtam, az a gondolat, hogy ott kell állnom előtte, kikészített.
Leértünk a fiúkkal, és én elkezdtem szédülni, nem jött a levegő - jött helyette a pánik.
Brinza Bécivel voltunk, azt mondta: Edit, ez egy ugyanolyan ravatalozó, mint a többi, nem értelek, annyiban voltál már, mi bajod van? Azt válaszoltam, hogy nem, ez nem ugyanolyan ravatalozó, mint a többi, ebben feküdt az asztalon az édesanyám, vagyis az a viaszbaba, amivé vált, és én ott álltam mellette, és majd belehaltam, és nem, nem bírok bemenni oda.
Gyere, bemegyek veled – mondta. Beléptünk, és közben egyfolytában beszélt hozzám: nézd, csak falak, csak bútorok, ugyanolyan nejlonfüggöny, mint a többi falusi ravatalozóban, selyemvirágok, terítők – nincs itt semmi olyan, amitől félni kellene. Anyukád pedig nem az a viaszbaba volt, akit itt láttál.
És ezt te is tudod.

Álltunk ott bent, és lassan elmúlt a szédülés, újra jött a levegő, és ahogy körbenéztem, már tényleg csak egy ravatalozót láttam, olyat, amiből számtalanban jártam már.

És igen, nem számít, mit tud tenni a halál a szerettünkkel: az édesanyám márpedig egy gyönyörű szőke nő volt, csodálatos mosollyal, jóízű nevetéssel, tele vidámsággal, bolondozással, egy olyan varázslatos mesevilággal a szívében, amit én is örököltem, hála az égnek. És neki ❤

04/07/2024

A bácsi, akinek a feleségét temettük, hosszú évekkel ezelőtt elvesztette a látását.
Lányába karolva érkezett, aki óvatosan leültette, szorosan mellé húzta a saját székét, és odahajolva hozzá, elkezdte „szinkronizálni” neki, azt, hogy mit láthatna, ha ép lenne a szeme.

Elmesélte szépen, részletesen a ravatalt, hogy nagyon ízléses szép a terítője, bordó színű, az urna tudod, pontosan anyuhoz illik, jól választottunk, most már biztos. Van alatta egy tartó, két füle van, biztosan azzal viszik ki a sírhoz, és nagyon jól mutat körülötte a kis koszorú, amit az unokák nevében köttettünk.
A ravatal előtt van két váza, oda be tudják tenni a szálas virágokat, tudod, a sárga rózsa volt a kedvence, azt kértem mindenkitől, hogy csak egy szálat, de sárga rózsát hozzon neki búcsúzóul.
Aztán szépen mesélte tovább, kik érkeznek, kik köszönnek, és hogy hogyan szaporodnak a vázákban a sárga rózsaszálak – nagyon sokan elkísérték utolsó útjára az elhunytat.

A bácsi figyelmesen hallgatta, bele-bele kérdezett, látszott az arcán, hogy igyekszik a legpontosabban elképzelni mindent.
A feleségétől búcsúzott, akit nagyon szeretett - nem akármilyen kapcsolat volt az övék - végig folyt a szeméből a könny, míg beszéltem, egyszer pedig hangosan fel is zokogott – akkor, amikor a kedvenc étele került szóba, amit a párja olyan utánozhatatlanul finomra készített neki mindig, és amit soha többé nem kóstolhat már…

A ravatalon ott állt az elhunyt fotója, de én végig csak azt éreztem, hogy valójában egyetlen ember van ott, aki mindenkinél pontosabban látja maga előtt a nénit – nem kellett neki hozzá fénykép, és nem számított az sem, hogy nagyon régen nem láthatta már Őt.
Talán pontosan ezért – Ő még arra a nőre emlékezett, aki ereje teljében volt, akit még nem gyötört meg a súlyos betegség, és aki nem változott az utolsó hetek szenvedései miatt szinte felismerhetetlenné.
Ő a szívével látta a párját, és ennél tisztábban, pontosabban semmivel sem lehet látni senkit és semmit.
„Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…” – ismerős az idézet? ❤

Amikor hazaértem, csörgött a telefon – a bácsi hívott. Azt mondta, én úgy érzem, kedves, még tartozok magának. Egy végtelenül hálás köszönettel, és ha nem ment volna el olyan hamar, és tudok még önnel találkozni, kezet csókoltam volna azért, ahogy nekünk segített. És ha úgy adódik, számítson rá, engem is Ön fog majd búcsúztatni, meghagytam a családnak.

Nem, nem kell kézcsók, bár tudom, hogy szívből jött volna.
De a köszönő telefon nagyon sokat ért… ❤
Jó pár napra való erőt adott - az pedig a mostani hajrában nagyon rám fér :)

Address

Telephone

+36305591399

Website

http://www.alkalomadtan.hu/

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Alkalomadtán posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Business

Send a message to Alkalomadtán:

Videos

Kicsit megcsúsztak a napjaim mostanában, szaladok saját magam után - ennek hála ma egész nap azt hittem, hogy csütörtök van, kapkodtam, hogy mindennel elkészüljek, erre most kiderül, hogy nyertem egy napot 😂 Huhh, de megörültem 🙂 Ennek örömére mutatok nektek valamit: még augusztusban volt ez az aranylakodalom: a jubiláló házaspár a vendégeik előtt megerősítette a házassági fogadalmát - erről készítettem a tőlük kapott fotókból ezt a kis videót. Köszönöm szépen a lehetőséget nekik innen is ❤ Spoiler: látható és hallható vagyok rajta én is 😉 Nagyon szeretem ezeket a szertartásokat: ennyi együtt töltött év után a házaspár már pontosan tudja, mire mondott annak idején igent - az pedig, hogy a gyermekeik, unokáig, szeretteik is mellettük vannak már, különösen meghatóvá teszi az eseményt. Ja, és nem kell ám mindenáron kivárni az ötven esztendőt, hamarább is megtartható a szertartás egy-egy kerek évforduló alkalmából 😁😉❤ Találkozzunk alkalomadtán! 😁😘

És akkor a mai napra - most nem írásban, hanem a hangommal... 1 perc csupán, de hátha segít valakinek. Emlékezzünk ❤

Mesélek ma egyet nektek, jó...? 😉 Tegnap volt a tavaszi napéjegyenlőség, számomra ez az egyik legszebb ünnep - hozza magával a tavaszt, a sok friss energiát, innentől egyre hosszabbodnak a nappalok, és a magamfajta nyári ember újra érezni kezdi, hogy "él" ... :) Több mindenen dolgozom most párhuzamosan - jajj, annyira szeretnék már némelyikről mesélni nektek, de addig nem lehet, amíg le nem zajlik az esemény, a meglepetéseket nem lőhetem le. Az egyik munka miatt kicsit bővebben elmélyedtem a bolygók világában - csudaérdekes ám :D - egy másik munka miatt pedig videószerkesztést is tanulok. És akkor hogy hová is akarok most kilyukadni? :D A bolygók révén találtam egy nagyon kedves mesét az interneten, - a Vénuszról szól - és mivel a múltkor azt írta valaki a kis videóm után, hogy "jaj, hiányzik már a hangod", úgy gondoltam, felolvasom nektek a mesét, és így gyakorolhatom kicsit a videókészítést is. Nem, nem tökéletes még, de majd az lesz :D 😎 Szóval, fogadjátok szeretettel ezt az aranyos kis mesét a tavaszi napéjegyenlőségre, - négy perces - szerintem a felnőtteknek is tetszeni fog, és még akár esti mese is lehet ma a nagyobbacska gyermekeknek 😘 Jöjjön hát a tavasz, várjuk szeretettel 🥰

Szinkronszínészeset játszottam ma :D Ha hiányzott volna már a hangom, hát tessék meghallgatni 😎 Reklámvideóóóó "1." 😁 Ne habozzatok Ti sem, ha rám van szükségetek alkalomadtán :D 😉 A videó után nézzétek meg az oldalamat is: https://alkalomadtan.hu/meglepetes-szuletesnapok/

A kedvemért tegyétek csuriba az ujjatokat, hogy legyen holnap is szép napos idő - vagy legalábbis ne essen az eső AKKOR, OTT és ADDIG 😁😉 Ha jól drukkoltok, akkor este megmutatom, mire készültem ma egész nap 😊😎

Idén teljesen beleszerelmesedtem ebbe a zenélő csodakoszorúba 😁 És tessék, itt muzsikál nekem 😍 Köszönöm Brigi, és köszönöm "Tőlem, neked Virgi "😁❤ Célegyenesben a karácsony 😎🌲

Shortcuts

Address
Telephone
Alerts
Contact The Business
Videos
Claim ownership or report listing
Want your business to be the top-listed Event Planning Service?

Country:

City: