12/06/2021
Vallomás & visszatérés:
Úgy érzem itt az ideje megtörni az elmúlt hónapok csendjét, és megosztanom Veletek egy kicsit bizalmasabb és személyesebb dolgot. Régóta gondolkozom azon, megszülessen-e ez a poszt, de végül is miért ne?! Tartom annyira fontosnak ezt az oldalt, hogy megéri kiírnom ezeket a gondolatokat mielőtt újra posztolok bármit is munkával kapcsolatban… 💗
Hosszú és annál is bizonytalanabb időszakon vagyunk túl. Az elmúlt 1,5 év során minden megkérdőjeleződött a Világban, és természetesen bennem is számtalan kétes gondolat volt a Mosolyügynökséget tekintve.
Őszintén bevallom, hogy tipikus Rák csillagjegyű ember vagyok, egy kis maximalizmussal fűszerezve. Hajlamos vagyok szélsőségesen megélni az érzelmeimet, s ha valamit csinálok azt vagy nagyon, vagy sehogy.... Ami pedig a Facebook-ot és a posztolásokat illeti – bár elkezdtem néha írni Nektek – a sehogy nyert…
Ebben a labilis állapotban úgy éreztem, hogy jobb picit visszavonulni, csendben lenni, befelé figyelni, ha már ezt dobta a Sors...
Sok mindent átértékeltem a vállalkozásban és magánéletben egyaránt. Az eddig természetesnek vett szabadság helyét- mely egyébként a lételemem -, átvette egy nagy tátongó űr, bizonytalanság és motiválatlanság. Hiányoztak a rendezvények, a csillogó szempárok és gyermeki mosolyok, amiket egy-egy rendezvény után kaptam. Volt, hogy hónapokig nem kerültek elő az ecsetjeim sem, és rájuk sem tudtam nézni, mert egy olyan korszakra emlékeztettek, aminek a hiánya fájó volt. A sok -Rajtam kívülálló okok miatt – meg nem valósult terv, a tehetetlenség pedig a sok vállalkozó társamhoz hasonlóan Engem is nyugtalanított.
A mélypont alatt visszakanyarodtam a költészethez és a pszichológiához, hisz mindkettő régi szerelem, és próbáltam sokat meríteni a korábbi emlékeimből, melyért még inkább hálás vagyok, hogy átélhettem… bár a hiányérzet maradt… 💗
Monoton és egyben kalandos kis időszak volt ez számomra, azonban utólag egy kicsit sem bánom, hisz minden adott volt egy önismereti időszakhoz, s bízom benne, hogy ez a Mosolyügynökségnek is előnyévé válik… Köszi Sors, Köszi C*v*d! ✌️
Ma pedig már boldogan írom Nektek: újra itt vagyok, elszántsággal és ötletekkel teli, ezúttal sokkal aktívabban!😊💪
Egyúttal pedig köszönetet szeretnék mondani a családomnak és barátaimnak, akik támogattak, tartották bennem a lelket s akikkel a nagy beszélgetések során együtt sírtunk és nevettünk... Köszönöm Nekik, hogy ebben a kaotikus időszakban is olyan élményeket élhettem át, mely során valahogy mindig visszaállt az a bizonyos béke állapot...🙃🥰
Végezetül pedig megosztanék Veletek egy gondolatot, mely egyfajta felismerésben sokat segített, és talán (?) másoknak is mond valamit… 🙄
„ … Mert régen se volt és nem hiányzott az, amiről senki sem tudta, hogy hiányoznia kéne. Túl sok volt az inger, az élmény, a program, a hely, az út, és most ehhez képest van ez a semmi, ami azért nem semmi, csak te most annak érzed. Mert nézhetnéd azt is, hogy ebben a megváltozott helyzetben mit tudsz csinálni, de te nem látod, mert nem akarod. Ragaszkodsz a régihez, sajnálod magad, keresed azt, ami elveszett, és soha vissza nem jön, közben az élet meg múlik. Hiába érzed úgy, hogy nem múlik, pedig igen, csak te mellette sétálsz, nem benne. Nem a legerősebb él túl, hanem a legjobban alkalmazkodó. Ezt meg már tényleg nem én találtam ki. / Bagi Renáta / „
Köszönöm, hogy itt vagy, és elolvastad! 🤗💗
