23/08/2024
📌„A domokosi leány hozományát már a születése után elkezdték gyűjtögetni. Főként az édesanyák feladata volt előteremteni ezeket a dolgokat. Számított, hogy milyen módú volt a család, hány lányuk volt, kivel hogy törődtek, az anya hogy szőtt, hogy font, a hozományba kapott kenderföldjében megtermett kendert hogyan hasznosította, milyen látszatja volt a keze munkájának.
Az ágynemű lenvászonból, kendervászonból vagy finomabb kelméből varródott, gyapjúból készült a cserge s az ágytakaró.
Szalmazsákot kenderfonalból szőttek, abba került a szalma, az bele az ágyba, rá a tollúval töltött derékalj. Az ügyes asszonyok s leánykák kockás gyapotlepedőt, hasogatott, labodás, cukorkockás, egyes, peterkés ágyterítőket, hímes abroszokat szőttek, rojttal díszítették.” - Sándor Edit Korán virjadt, későn setétedett c. könyvéből. 📜
📌A kiállítás megvalósulásában segített: Bács Vilma, Boros Magdolna, Ferencz Ágnes, Gál Piroska, Karda Erzsébet, László Anna, Marschal Erzsébet, Timár Judit.
📌Székelyföld területe nagyon gazdag agyaglelőhelyekben, ezért már a korai századokban adottak voltak a feltételek az agyagművesség különböző válfajainak kialakulásához. A századfordulóig csak mázatlan edényeket égettek: puliszkás fazekat, káposztás fazekat, bórvizes korsót. Ezeket a Mezőségre, Moldvába és a Havasalföldre szállították.
„Régen mondták, hogy ha nem sikerül jól egy darab, akkor a díszítés helyrehozza. A faragottnál ezt lehetett, de a vékony karcoltaknál nem, mert ez szép, sima kell legyen, nagyon oda kell figyelni. Nem szabad kapkodni. De ha megkorongoztad, délután már fület kell tenni, nem lehet két nap múlva. Száradni még lehet hagyni több ideig, de például a faragásnál egy olyan állapot kell neki, hogy már lehet forgatni, nem ragad, bőrkemény, és lehet faragni. Megvan az ideje, hogy mikor mit kell.” – Vízi Jenő, csíkdánfalvi fazekasmester.🫖