
30/01/2025
Soha nem voltam egy villámkezű virágkötő (ami érdekes, mert minden másban rendkívül gyors vagyok, de így jár, aki öregen tanul új szakmát), ez a sírcsokor még így is időrekorder: öt órából kettőben tűzködtem az alapját, minden szál zöldet jól megnézve és méricskélve, majd további három órán át csak raktam, raktam bele számolatlanul a rengeteg virágot, mintha nem lenne holnap…
…mert nem is lesz.
Kedveseim, ez a poszt fontos bejelentés: holnaptól a határozatlan időre bezár. Hogy a jövő mit hoz, most még nem látom.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az elmúlt 7 évben mellettem állt bármilyen formában: szurkolt, kedvelt, vitte a hírét a kis műhelyemnek, netán még be is követett valahol, kommentelt, mondta a szomszédasszonynak, hogy nézd mit láttam, szólt, hogy kell-e friss fenyő, most vágják, ajánlott jó beszállítót, beszállított, segített, ha megrekedtem, ötleteket küldött, szerelt, javított, kritizált, jó szóval fordult hozzám, megnevettetett.
Az igazi, mélyről jövő hálám persze neked szól, aki megtartott: neked, aki már a kis pókhálósból is vásároltál; neked, aki úgy jöttél a virágért, hogy szántál velem időt egy jó kávéra; neked, aki annyiszor rendeltél, hogy nem kellett mondanod semmit, csak összekacsintottunk és úgyis tudtam, milyet kérsz; neked, aki ismeretlenül is rám bíztad életed legboldogabb vagy legszomorúbb napját (és neked, aki mindkettőt), neked, aki évekkel előre terveztél és foglaltál, és neked, aki utolsó pillanatban szoktál beugrani egy kis valamiért; neked, aki ha te költöztél, ha én, jöttél utánam; neked, aki mindig azt mondtad, teljesen szabad kezet adsz. Neked, aki a vásárlóm lettél és bíztál bennem esküvőn, temetésen, ballagáson, köszöntésen, anyák és halottak napján, vagy csak úgy. KÖSZÖNÖM.
Ölellek,
Orsi