21/11/2023
Pataki Zsolt a Capillaris töltőtoll készítőjének írása.
Hát itt a kiállítói élménybeszámolóm az I. Hungary Pen Show-ról!
(háttal nem kezdünk mondatot)
HÁTam kicsit megfájdult a végére, de ezt csak másnap vettem észre…
Ez a kiállítás fantasztikus volt, így egy hét múltával is még vidámságban pörgök.
A két szervező Sándor Pethő és Máté Bikfalvi bámulatos profizmussal szervezték meg az eseményt, ami úgy lement, hogy egyetlen kérdést sem kellett föltennem nekik. Kezdve az online regisztrációval, át a honlaplukon való megjelenésemen és a tip-top asztalon, ami várt a hónapokkal előre kiírt helyen egészen a parkolóból kiléptető ingyen kártyáig. Bravó!
Emellett bámulatra méltó, hogy már elsőre sikerült nekik ekkora vendégsereget bevonzani egy ennyire „ismeretlen” eseményre – nem lepődnék meg ha a legnagyobb hasonló kiállítások látogatottságával összevethető lenne (pl.: holland - [https://www.dutchpenshow.com/facts-and-figures/](https://www.dutchpenshow.com/facts-and-figures/))
A szervezők már reggel 6 óta készültek – én a javasolt 8 órára érkeztem amikor már szó szerint terített asztal várt. Ugyanis egy-egy palack mentes és szénsavas víz is állt a feszes fekete terítős, névjegytáblával ellátott asztalon. A 10 órás nyitásig kényelmesen ki tudtam pakolni a motyómat és még tudtam is pár szót váltani a szomszédjaimmal, akik között nagynevű külföldi kiállítók is voltak. Micsoda megtiszteltetés!
Nyitáskor már láthatóan hosszú sor várta, hogy bejuthasson és 10:01-re kb meg is telt a terem. Innentől kezdve kevés részletre emlékszem: folyamatos vendégáradat, idősek-fiatalok, nők-férfiak, alacsonyok-magasak, öltönyösök-sportosok-otthonkások, veterán gyűjtők-töltőtollatsohanemlátottak, celebek (nem, nem nevezem meg), teljes volt a kavalkád. Mindenki mindent meg akart nézni, tapogatni, szagolni (!). Volt néhány perc üresjárás (legalábbis az én asztalomnál) ami pont elég volt, hogy igyak pár kortyot, illetve ebédidőben volt kicsit levegősebb a terem, de az szerencsére pont egybe esett ez én ebédidőmmel.
Végül remek ceremóniamesterünk Kiss Csaba jelezte, hogy lassan vége a bulinak és jön a záróprogram - a tombola - amit flottul le is vezényelt és ezt, valamint az egész eseményt - nem túlzás – tapsvihar zárta.
Háááááááááááát, én – szerintem sokan mások is – bár meglehetősen elfáradtam, de még nagyon szívesen folytattam volna. Ha nem is aznap, de másnap bizonyosan.
Végül két dolog, ami nagyon megfogott:
Egyik, hogy mennyire emberközeli lett ez az esemény a rengeteg ismerkedéssel, beszélgetéssel, közös játékkal. Nagyon különleges közösségteremtő élmény egy közös érdeklődésen keresztül kapcsolódni. Érezhetően a látogatók és a kiállítók együtt tették az élményt ilyen kellemessé.
Másik az a bajtársiasság, ami a kiállítók között egy pillanat alatt kialakult. Miután például felkészületlenségemben bármiféle rendes papír nélkül érkeztem, telefonos segélyhívójelet küdtem Szabolcs Varga -nak, aki ezután, mint ejtőernyős kommandós érkezett megmentésemre egy köteg prémium papírlappal – utólag megtudtam, hogy posztját csak úgy tudta otthagyni, hogy közben Csaba ugrott be helyette! Dumas regénybe csöppentünk?!?!?
Szóval köszönet a szervezőknek, a kiállító kollégáknak és minden látogatónak, alig várom a 2024-es II. Hungary Pen Show-t!
Üdv,
Zs