hangversenyrendezés
29/01/2025
Nem szokásom az oldalon megnyilatkozni, de egy cikk, melynek szerzője (x) arra indított, hogy néhány keresetlen megjegyzést tegyek. Csodálatosnak tartom, hogy egy kisvárosban létrejön egy küllemében, tartalmában kimagasló kulturális intézmény, ráadásul úgy hírlik, hogy akusztikai viszonyai is bőven kiemelik az átlagból. Csodálatosnak tartom, hogy szakmailag kívánni sem lehetne jobbat olyan művek megszólaltatására ott, amely a szivügyem és amiért másfél évtizede áldozatokat hozok. Csodálatosnak tartom, hogy van rá külön jól fizetett munkatárs, vagy több, aki gondoskodik a publicitásról és van forrás fizetett cikkek sokaságára. Azt persze nem értem, hogy egy promo végére miért kell egy dagályos hülyeség, ami a hetvenes évek, vagy korábbi újságírás atavisztikus világát idézi vissza. Kissé elszomorít, hogy miközben a semmiből szárba szökkennek “kulturális kertek” az országban, van ott öntöző rendszer és a legjobb agronómusok ,{értsd zenekarok} sereglenek oda, addig egy harminc éve létező kertet, ami nem ismeretlen a számukra, aszály sújtja. Nélkülözi az állami, vagy önkormányzati, vagy céges öntözést. A magányos kertész pedig nézi az eget hátha esik és azon gondolkodik érdemes-e kapálni, miközben a közeli szomszédos mintagazdaságból áthallatszik a traktorok, vető- és aratógépek moraja. Voltaire szerint műveljük kertjeinket, mi mást tehetnénk.
