15/12/2024
😎napi acid:
"Olyan világban élünk, ahol a temetés fontosabb, mint az elhunytak, a házasság fontosabb, mint a szerelem, a külső fontosabb, mint a lélek.
Olyan csomagolási kultúrában élünk, amely megveti a tartalmat."
Fájóan bölcs és tűpontos szavak egy, az igazán nagy mélységeket is megmutatni képes (nincsenek sokan) művésztől. 100% egyetértés csak rohadtul fáj. Sajnos ez mára egy teljesen általános gondolat, szinte az életünk minden felületére igaz. DE csak azért mert ma ez az uralkodó filozófia, nem kötelező egyet érteni vele, mondjuk ki bártran, 20 éves fejjel is akár, hogy sokkal szarabb lett a világ, pontosabban szarabbá tettük, igen! És, ha így tettük mi is fogjuk megváltoztatni, nem csinálja meg senki helyettünk és magától sem fog megtörténni. A mi 'kis' szubkulturális közegünkben ez úgy néz ki, hogy azért szenvedek mert láttam Budapestet kis Berlinként üzemelni. Volt, hogy az 'A' kategóriás sztárok imádtak ide járni, fele annyiért mint bárhova máshova. Láttam újonnan nyíló klubokat, amelyek szakértelemmel és tapasztalattal készültek, kifejezetten erre a célra, alap volt, hogy egy új klub jobban szóljon mint minden addigi és ez egészséges versenyben csúcsosodott ki. Ismeretlen fogalmak voltak a csendháborítás (költöttek szigetelésre), a dögmeleg-rosszlevegő (költöttek klímára) és sorolhatnám ezeket. Nem multikulti, omladozó, szokolrádió minőségű, turista-ellátó igény-imre romkocsmák, vagy magát luxinak képzelő, mosdóban csak forró vizes, teljesen eltorzult értékrendű, zeneileg értékelhetetlen, buta műmájer helyek versenyeztek egymással. Aki klubot nyitott, azon felül, hogy értett az éjszakai vendéglátáshoz, vagy elutazott egy-két, méltán világhíres klubba tanulni, vagy maga mellé vett valakit aki már volt egy-két, méltán világhíres klubban. Promoterek, klubtulajok nem azért szerveztek bulit, hogy tudjanak valahol zenélni (a pultban nem elég jónak lenni, az az átlag, azt ma már bárki tudja. Kiemelkedőnek kell lenni! Ha nem vagy az akkor minden egyes perccel amit a pultban töltesz egy valódi tehetség elől rabolod el az időt, minden egyes percet! Ez jusson már el végre a megfelelő fülekbe, basszameg!), hanem pl hogy felrakják Magyarországot a nemzetközi parti térképre, hogy pl készülhessen Global Underground Budapest CD, hogy magyar valódi tehetségeket össze köthessék a nemzetközi vérkeringéssel, meg ilyesmik. Egész jól sikerült is azoknak akik akkor ezen munkálkodtak. De hát aztán jött AZ, utána jött AMAZ, ma meg van EMEZ, jó nagy szar, ne áltassa magát senki. Elég az, hogy ma már nemhogy az 'A' de a 'ZS' kategóriás nevek is dupla pénzért jönnek haknizni, kb úgy, hogy valami komolyabb buliról lelép, itt leszáll fél órával kezdés előtt és a vége után fél órával már repül is vissza arra a bulira ahonnan kb elugrott egy szettnyire, keresni egy zsák pénzt. Mi, (Naga és én) rengeteget küzdöttünk, hogy legyen olyan mint amikor olyan volt. És fel is adtuk rendszeresen, időről időre, mindig rájöttünk, hogy is mondja AziDesi: "ez itt Budapest nem pedig Atlanta".
Ahogy távolodik a bizonyos aranykorszak, ahogy elteltek évtizedek a 'semmieredménye' küzdelmünk közben, egyre inkább úgy tűnik a kilencvenes évek második fele valami csoda szerű lehetett, nem volt valódi, lehet meg sem érdemeltük. Feladtam már teljesen. A fiatal pályakezdőknek azt tudom ajánlani, ha szakmai alapokon szeretnék ezt csinálni háború nélkül, profi körülmények között és objektív értékeléssel, akkor csak határon túl lehet gondolkodni. Teljesen mindegy nyugat kelet észak dél. Lassan Bulgária is előttünk parti kultúra területen. Ahogy minden más területen is, szintén zenész?! És ekkor, ezekben a már-már lenyugodott időkben megismerek pár olyan fiatal lelkest, hogy hűha, nem tudok elmenni mellettük. És ilyenkor itt kalapál a fejemben, hogy az még sincs rendjén, hogy ilyen zseniális füllel megáldott emberek ne kapják meg a megfelelő felületeket, hogy ne mesélhessék el ami bennük van. És hirtelen azon kapom magam, hogy megint beleállok egy lázadásba, mint már annyiszor életemben. Megint majd levágják a fejemet, mint már annyiszor életemben (itt kérdezném (ho)hóhéraimat, akiket legtöbbször ugyanerről a helyről, ahol most vagyok, láttam felcseperedni, mi újság, hol vannak, ezer éve nem látom hallom őket? Remélem azért megvagytok, kívánok jó egészséget). Szóval az itthoni zsenialitásból nincs hiány, de sajnos még Egóból sincs. Sebaj! Drága nemrég megismert vagy akár évek óta ismert, vagy talán még meg sem ismert true tehetségek! Szükségem van rátok, inspiráltok! És megígérem, mindhalálig küzdeni fogok értetek, itt Budapesten, itt Magyarországon!!! Csak ennyit akartam mondani, kívánok további sport sikereket, éljenek a csajok!!!
🔽🔽🔽⬇️⬇️végig olvastad😍jár a spec.gift⬇️⬇️🔽🔽🔽
