28/12/2024
✨ Még néhány nap és véget ér jubileumi, tizedik évünk. A Várkert Bazárban még ma is érezhető az egykori Ifipark legendás hangulata, ahogyan akkor, úgy most is fergeteges bulik várnak mindenkit. Lépjünk hát együtt át az új esztendőbe és mindössze egyetlen szabályt kell betartanotok: érezzétek nagyon jól magatokat!
☝️ De nem volt ez mindig így! Mert valaha, szüleink, nagyszüleink idejében csak szigorú szabályok között lehetett szórakozni a Várkert Bazár helyén működő Ifiparkban. Jöjjön most egy rövid időutazás, hogy bemutassuk azt a hírhedt karaktert, aki sok fiatal életét keserítette meg, és akit még Cseh Tamás is megénekelt: „Egy Rajnák nevű klubvezető vigyázott ránk, amíg Mambó magnón szólt a dal.”
Rendszeresen vegzálta a Budai Ifjúsági Parkban a nem a kommunista normák szerint szórakozókat. Ha valaki farmerben akart bemenni, útját állta, ha pedig azt látta, hogy valamelyik fiatal „vonaglik” a táncparketten, azonnal rászólt, hogy hagyja abba vagy utoljára járt itt. Ő volt Rajnák László, a Várkert Bazár területén egykor működő Ifjúsági Park csupán 166 centi magas önkéntes rendőre.
Rajnák László fiatalon birkózott, majd kőművesként dolgozott. 1956-ban már a Szabad Ifjúság is írt róla. Rajnák akkor az Óbudai Hajógyár ifjúsági vezetője volt, és a Mókus utcai ifjúsági klubban már az Ifi Parkban később tapasztalt módszerekkel fegyelmezte a fiatalokat. Az újság előbb agyondicsérte: „Szereti a fiatalokat, szereti az embereket. Az isten is arra teremtette, hogy ifjúsági vezető legyen. A fiatalok gondja az ő gondja, a fiatalok öröme az ő öröme” – írta a lap, majd egy kritikai megjegyzést is tett a cikk írója: „Rajnák Lacinak tanulnia kellene. Többet olvasni, képezni magát. Semmiféle mozgalmi iskolája nincsen. A DISZ illetékes szerveinek intézkedni kell.”
A párt kiemelte és Rajnák lett az 1961 augusztusában megnyitott Ifjúsági Művelődési Park igazgatója. A megnyitóról az egyik lap így írt: „Késő éjszakába nyúlt az Ifjúsági Művelődési Park megnyitásának ünnepe. Bár a Duna felől egyre erősödött a szél, a belső tűz hevítette a fiatalokat.” A belső tűz miatt volt szükség Rajnákra is, a kommunisták ugyanis nem nézték jó szemmel, hogy a fiatalok már külföldi zenéket hallgatnak, nyugati táncokat lejtenének. Rajnák rendet tartott a táncolók között. Ha valaki nem a szocialista erkölcsnek illő módon mozgott a zenére, a zömök, de erős Rajnák közbelépett. 1964-ben a Népszabadág helyszíni riportot közölt az Ifi Parkból, azt is megírták, Rajnák oda ment „egy kergekórosan ugráló Beatles-utánzathoz” és felhívta a figyelmét, hogy így ne táncoljon, majd elégedetten nyilatkozott a lapnak: „Azok, akik egy éve még csak Beatles-frizurával vonaglani jártak az Ifjúsági Park táncterére, ma már a szép szó művészeit, a költőket kívánják vendégül látni, a tanulni akarás vágyával.”
Az Ifi Parkba járók inkább elkerülték Rajnákot, ismerték a „nevelési módszereit”, az újságok ellenben biztatták. Rajnák pedig mosolyogva nyilatkozott: „A fiatalokkal bánni kell tudni. Ismerni és szeretni kell őket.” 1968-ban aztán új szerepben mutatkozott be, az Ifi Parkban ugyanis KISZ-esküvőt tartottak, egy ifjú kommunista vette el kedvesét, a násznagy szerepét pedig Rajnák töltötte be. Még ebben az évben írták meg az újságok, hogy nem engedtek be a parkba egy német párt, mert farmer volt rajtuk. Rajnáknak és a pártnak ugyanis nem tetszett a nyugati viselet: „Mivel fiatalokról van szó, szeretnénk nevelni is. Megköveteljük a kulturált öltözködést, hajviseletet, modort” – fogalmazott. Állítása szerint ekkor már kevesebb pofont kellett kiosztania, azt viszont büszkén mesélte, hogy korábban mikrofonnal a kezében sétálgatott a táncolók között és figyelmeztette azokat, akik nem szalonképesen táncoltak. A farmer mellett a nadrágkosztümöt sem engedte a parkban, mint mondta: „tömegigényeket elégítünk ki, s így elsősorban az ízléses öltözetű fiatalokhoz alkalmazkodunk.”
Habár állítása szerint ekkortájt már nem „nevelte” a vendégeket, 1970-ben a Tükör című újság írta meg, hogy Rajnák igazgató „kénytelen volt felidézni óbudai birkózómúltját. Módszeresen, és ami fontos volt, megfelelő erővel szembeszállt az alkalmi galerikkel.” Rajnák nem egyedül látta el a kommunista erkölcs védelmét, naponta 15 embere volt, állítása szerint olyanok, akik „tudják, hogyan kell beszélni a fiatalokkal.” Rajnáknak egy különös hobbija is akadt, komoly gyűjteményt halmozott fel a kommunista relikviákból. 1970-ben a budapesti KISZ-bizottság kiállításán például látni lehetett azt a kommunista kitűzőkből alkotott mozaikot, amelyet ő és a helyettese gyűjtött az évek során. Azt is megírták róla az újságok, hogy sosem házasodott meg, ellenben örökbe fogadta fiatalon elhunyt nővére három gyerekét.
Rajnák László aztán feljebb lépett a ranglétrán, az Ifjúsági Szórakoztató Központ vezetőjének nevezték ki, ám 1974-ben véget ért a felemelkedése. Hiába volt a párt megbízható ökle, nem nézték el neki, hogy kiderült, hosszú éveken át dézsmálta az Ifi Park bevételét. A lapok is beszámoltak róla, hogy hamis jegyeket nyomtattak és azokat adták el a koncertek előtt, a bevételt pedig zsebre vágták. Pontosabban, a bevétel fele Rajnáké volt, a többi pedig két bűntársáé. Rajnák lebukott és megbánóan nyilatkozott a Magyar Ifjúságnak: „Rettenetesen szégyellem magam a gyerekek, a fiatalok előtt, nagyon-nagyon. Én, aki régi ember vagyok az ifjúsági mozgalomban, aki annyit beszéltem a becsületről… Nem tudom, hogyan nézzek az emberek szemébe. Rettenetes, hogy megtévedtem, hogy eldobtam a becsületem, és hogy most joggal zártak ki a mozgalomból is, a pártból is” – mondta.
Végül hat év börtönt kapott. A párt ejtette, szó sem lehetett a visszatéréséről, s miután kiszabadult, kőművesként dolgozott. 1985-ben a családja rövid közleménye jelezte a halálát. Még 1983-ban Koltay Gábor filmrendező megkereste, hogy interjút készítsen vele. Itt a korábban kiosztott pofonok is szóba kerültek. Rajnák nem sokat változott. Ezt felelte ugyanis a felvetésre: „Nagyon sok pofont adtam. De azok mind apai szeretetből fakadtak…”
