14/02/2024
Olyan sokféleképpen aposztrofáljuk a szerelmet..
Van, akinek egy személy, egy ismerős illat, egy rég nem látott fénykép, egy felcsendült dal a rádióban vagy akár egy helyszín idézi fel azt az elfojthatatlan érzést, ami mással össze nem tévesztendő.
Van, aki évtizedekig keresi és van, akinél a legváratlanabb időben, kérdés nélkül kopogtat be az ajtón. Van olyan is, aki már nem keresi, hiszen megannyi kudarc után a szíve egy időre bezárt, s olyankor nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e, és hogy fel vagy-e készülve.. csak jön, és magával ragad, s többet nem hagyja, hogy egyedül érezd magad.
Nem kényelmes vagy egyszerű szeretni valakit, ebben azt hiszem, mindannyian egyetértünk.... De, ha megtaláltad az igazit, ő az utolsó, aki elalvás előtt eszedbe jut, az első, akire ébredés után gondolsz, akivel meg akarod osztani a napjaidat, akár jók, akár rosszak..
Ő az, aki tudni fogja, a gyengeségeidet, az erősségeidet, a félelmeidet, és ha nem mondasz semmit, akkor is tudni fogja, hogy valójában hogyan érzed magad, hiszen anélkül, hogy látná az arcodon legördülő könnycseppeket pontosan tudja, hogy ha valami éppen nincs rendben…
S tudni fogja az álmaidat, céljaidat, s a legnagyobb terveidet, amit ha vele együtt valósítasz meg, az oda vezető út talán már nem is annyira veszélyes. Ő aki, bármit is hoz az élet, akkor is ott lesz veled… hiszen Ő maga… A szerelem. 🤍
📍Forgách-kastèly