30/04/2022
Ijesztgetik az egyik anyukát, mert a babája már 6 hónaposan felállt és biztosan nem fogja bírni a háta, görbék lesznek a lábai és talán hiperaktív is lesz, mert ilyen hamar kezdte.
Ijesztgetnek az ismerősök egy másik anyukát, mert a kislánya 13 hónaposan még nem jár és biztosan valami baja van, nem teszik eleget hasra vagy talán oxigénhiányos lett születéskor.
Ijesztgetnek egy harmadik anyukát, mert a kislánya 2 évesen még nem beszél barokkos körmondatokban, pedig ebben a korban a családban már mindenki beszélt...
Rengetegen vannak, akik el akarják hitetni veled, hogy a gyereked nem normális.
Nem normális, mert túl gyorsan vagy túl lassan fejlődik.
De legalábbis nem olyan tempóban, mint az ő gyerekük annakidején.
Te tudod, érzed, hogy minden oké, de a sok okoskodás elbizonytalanít: talán tényleg valami gond van? Talán jobban utána kéne járni? Talán tényleg kéne már tudnia?
Talán tényleg elrontottál valamit?
Talán tényleg nem normális a gyereked?
Vagy te nem vagy normális anya?
A "normális" egy óriáskígyó, ami beférkőzik a gondolataidba, tekergőzik odabent és míg azon agyalsz, elég normális-e a csemetéd vagy nem, lassan fojt meg.
"Normális" gyerekek nem léteznek.
Nem léteznek mert:
1) Az emlékek néha csalnak. Az ember úgy emlékszik, hogy az ő gyereke már másfél évesen szobatiszta volt, de 20-30 év távlatából 1-2 év ide vagy oda mit sem számít 🙂
2) A fejlődés tempója nem egyenletes: néha hízik a gyerek, aztán nő egy kicsit, néha elkezd kúszni-mászni, aztán hónapokig csak azt csinálja és nem akar beszélni, aztán megindul a beszéd és a mozgás nem fejlődik látványosan. Persze ő közben is fejlődik: gyakorolja, használja, tökéletesíti, amit megtanult és ez legalább olyan értékes, mint valami újat elkezdeni.
3) A táblázatok, a fejlődési iránymutatók nem ijesztgetni vannak, nem minősítik sem a gyermeket, sem a szülői teljesítményt, de segíthetnek. Talán nem jelent semmit, ha van egy kis eltérés, de jobb, ha látja egy szakember a babát és, ha szükséges, segítséget kap (ebben a korban minél előbb derül fény a problémákra, annál hamarabb lehet neki segíteni). Ha meg nem találnak semmit, megnyugodhatsz, az is jó dolog ám 🙂
4) Egymáshoz méricskélve a gyerekeket azt találjuk, hogy (meglepőt fogok mondani): KÜLÖNBÖZŐEK (meglepődtél, ugye? 🙂 )
Sajnos sokan, mintha mégsem tudnák ezt és méricskélnek, hasonlítgatnak. Ne hagyd magad!
A gyermeked különleges ❤️
A maga tempójában fejlődik és te mindent megteszel.
Ha kell segítség, észreveszed és kérsz segítséget.
De nem azért, mert a szomszédék Tyutyukája már 5 nyelven szaval, a tiéd pedig még csak babául ért, hanem azért, mert érzed, látod, hogy segítségre van szüksége.
Nem Tyutyukához, hanem MAGÁHOZ képest méred.
Látod, ha valamiben zseniális és kiemelkedő, de észreveszed azt is, ha valami nehézséget okoz neki és szeretnél segíteni.
Mert ilyen egy "normális" anya 😉❤