23/08/2022
Tegnap lett volna Mohaman 50 éves. Öt éve nincs már köztünk. Ismertük is egymást régen, két évtizede lógtunk együtt, aztán soha többet.
Sokszor eszembe jut ő is és mások is, akik hasonlóképp végezték. Amikor felfedeztem a környezetemben ezt a jelenséget, próbáltam megérteni, mi történhetett menet közben. Miért lett szomorúan és nyomorultan vége ezen életeknek? Részben talán azért, mert ezek a srácok képtelenek voltak feldolgozni az idők változását, az általuk táplált értékek semmivé válását, a saját, nyilvános karakterük elhalványulását, vagy az önmaguk által teremtett biztonságos burok lassú megsemmisülését. Sok hasonló sztorit láttam egykoron életvidám, régen jókedvű, életigenlő arcokkal, akik egyszer csak körbenéztek és rájöttek, hogy a jelen világgal, a jelen konstellációival semennyire nem kompatibilisek. Az életvidámságot felváltotta a frusztráció, a düh, az elégedetlenség, ami aztán nehéz malomkőként őrölte őket. Valaki mindezt tovább bírja, valaki kiszállt az egészből végérvényesen.
Ilyenkor mindig szomorú vagyok és önvizsgálatot tartok.
Nyugodjatok békében mindnyájan.
Íme az első Mohaman dal hangminta-eredetije, a cím és az előadó is tűpontos és önmagáért beszél.
