07/27/2021
Elmúltam...sok. Negyven mindenképp. És már nem szeretem, ha anyukám rám szól, mi az az izé rajtam. Mert negyven fölött varrattam az első, szolid, diszkrét helyen lévő tetkómat. Nem üvölt rajtam se tigris, nem ásít leopárd a nyakamon és római számok sem borítanak a fejem búbjáig. De van, ami megengedhető, ami elviselhető. Ami én vagyok. Hosszú a körmöm és a hajam, előbbit néha elegánsra utóbbit olykor vadabbra szabatom a hozzáértővel. Szeretem, ha fújja a szél, de csak egy szelfi erejéig, utána megzabolázom, több, ami elegáns. Nem üzengetek vadidegen férfiaknak, hogy mire való a hosszú haj, és hogy tetszem-e neki eléggé, nem rohanok senki után, akit nekem szánt az ég, azt az ördög úgyis utánam tolja talicskán. Tabu a másé, ajtócsapkodásmentes légkör és tiszta lelkiismerettel elalvás a jelszó. Nem hordok tüllszoknyát és pettyes ruhát fodorral, nem járok a gyerekeimmel vagy azok barátaival rendszeresen koncertre-bulizni. Többet ér egy jó könyv, film, vagy egy meghitt beszélgetés...Kidobtam a minit, pedig hordhatnám nyugodtan, ceruzaszoknya, tornacipő, szaggatott naci és finom ékszer jöhet dögivel. A dekoltázs nem kirakat, úrihölgynél nem látunk köldökig. Szeretem a szépet, a jót, az elegánsat, finomat. Szeretek ordítva is csendben élni. Önmagammal és a világgal. Sok nevetéssel, még több önbizalommal-mert ami nem öl meg az vagy megerősít, vagy nemesít. Vagy mindkettő. Érek, mint a jó bor. De már nem engedem meg, hogy jöttmentek kóstolgassanak, az igazi ízek az ínyenceknek valók. Koronás lettem. Na nem a fogaimon, a fejemen :-) Mindig ott van, emelt fővel hordom. Ha lecsusszan olykor-olykor, kitörölök egy könnycseppet a szememből, és tovább megyek egy apró helyrebillentés után. Nem vagyok lenéző, csak tudom végre mit akarok az élettől.
Mert a negyvenes nők ilyenek. Koronás, minőségi borok, igazi gourmet-eknek...akik válogatósak, és a minőségre mennek. ♥
-Lady-
